Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Smith; T.: The Hungarian confession. Ism. Kropf Lajos 73. o.

TÖRTENETI IRODALOM. 75' Csakhogy ezt nem páter Smith-től tudjuk meg, mert ennek nem áll az érdekében, hogy Lányit mint rokonszenves egyént mutassa be olvasóinak, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy befeketítse őt, ami legtöbb olvasója szemében bizonyára sikerült is neki. Az ártatlan emberek elitéltetése, főleg a Captivitas PapisticcL megjelenése után persze óriási port vert föl széles Európában és a jezsuiták nem is maradtak sokáig adósok a felelettel. Már a megelőző 1675 évben (nem pedig 1676-ban mint páter Smith állítja) egy Extractus Brevis czimű vitairat jelent meg Nagyszombatban kétféle kiadásban, latinul és németül névtelenül, állítólag páter Labsanszkytól, a pozsonyi törvényszék jegyzőjétől — vagy talán egy más jezsuitától, mint egynémely egykorú protestáns iró gyanítja, — melyben a szerző azt igyekszik bebizonyítani, amivel Lipót császár is mentegetődzött a svéd király előtt, midőn ez az üldözött protestánsok érdekében fölszólalt, hogy t. i. Lányi és társai nem vallásuk, hanem lázadás miatt lettek elitélve. Ennek támogatására közli a hóbortos Wittnyédy hírhedt két levelét, melyek az 1677-ben megjelent Apologia ministrorum-bsaa koholmányoknak vannak bélyegezve. Még páter Smith sem meri határozottan azt állítani, hogy a levelek valódiságához nem fér kétely. I)e még azon esetben, lia e leveleket csakugyan Wittnyédy irta volna is, sem lehetne tartalmukból alapos vádat faragni a gályarabságba küldött protestánsok ellen vagy legalább a vádat elfogulatlan törvényszék előtt bebizonyítani, amint ezt ujabban Krones a jezsuitáknak Magyarországon viselt dolgaikról irt becses tanulmányában is hangsúlyozta. Lányit magát egy Heidelberger György nevű egyén — állítólag szintén jezsuita, ámbár Backer nem említi öt, Sommervogel műve pedig nincs kezemügyénél — támadta meg Anti-Lanius-Aban, melynek azonban csak czimét ismerjük, és ezt is csak Lányi válaszából a Funda Davidis-ból, melyben védekezik támadója ellen. Legérzékenyebben azonban bizonyára azon pasquillus sérthette őt, melyet egy »uj-katholikus,« állítólag Sextius János, irt ellene, ki áttérése előtt protestáns lelkész volt Korponán és jól ismerte a fiatal Lányit, ki a Captivitas Papistica-ban igy nevezi meg magát »Rector: olim Gyinnasii Carponensis in Hungaria.« Lányi ugyanis elég ügyetlenül megtámadta az »új-katholikus-«okat is, azokat t. i., kiket a jezsuitáknak, a német dragonyosoknak és a pozsonyi rém-törvényszéknek sikerült »megtéríteni« és egy reservális aláírására reábirni. Szemrehányást tesz nekik állhatatlanságukért, pseudoevangelicusoknak gúnyolja és jellemteleneknek nevezi őket.