Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Smith; T.: The Hungarian confession. Ism. Kropf Lajos 73. o.

76 TÖRTENETI IRODALOM. 76' E reversalis levelekből két féle állott a töredelmes protestáns rendelkezésére. Ha az országban akart maradni, ugy köteleznie kellett magát arra, hogy sem az osztrák kormány ellen nem fog többé izgatni, sem pedig eretnek tanokat nem fog többé terjeszteni. Ha pedig inkább ki akart vándorolni, úgy kötelezte magát az országot egy bizonyos határidő lefolyása előtt el­hagyni. Az emiitett gunyirat szerzője is aláirt egy ily rever­sálist s azért önvédelemből Animadversiones Theologo-politico­historico-criticae in narrationem Georgii Lani czimű művé­ben, mely hely nélkül szintén 1676-ban jelent meg, mérgesen megtámadja a Captivitas Papistica-ban elbeszélt dolgokat, és egy Appendix-ban egyszersmind neki ront »a Dávid parittyá­jával parittyázó ember« számos »ellentmondásainak,« »hazug­ságainak« stb. Szerző tagadja azt, hogy bárki valaha aláirta vagy elmondta volna a »magyar bitvallást.« Másrészt a pro­testánsok Lányinak fogták pártját, mint pl. a Thraso-Papaeo-Jesniticus (H. n. 1677.) szerzője és az ugyazazon évben meg­jelent Clypeus veritatis seu Vindiciae Narrationis Historicae Captivitatis Papisticcie, melyet Gassitius György és Mazarius Kristóf, Lányi két tanítványa, irtak. És evvel a sárral-dobá­lás elérte tetőpontját, melyből persze tapadt elég mindkét pártra. Az a pogány római ember, kinek mondását, hogy : »Lám ezek a keresztények mennyire szeretik egymást,« megörökítette a történelem, bizonyára megfordult a sírjában. Ennyit mutatványul arra nézve, liogy mily téren mozog páter Smith értekezése. De mint már érintettem, ő nem a tör­ténelmi igazságot keresi, hanem minden áron, per fas et nefas azt igyekszik bebizonyítani, hogy a Confessio koholmány. E czél­ból több esetet idéz, melyekben különféle irók állítása szerint a római katliolika vallásra áttért protestánsok csakugyan el­mondották »a magyar hitvallást«. Lányi után már említettük Gressner Éliás esetét, a Funda Davidis-ben pedig ez fölhozza Eridvalszky Simon-ét »Deutsch-Leibau«-ból. Az előbbit az Animadversiones szerzője egyszerűen költött dolognak állítja, Fridvalszky pedig szerinte még azon órában is »Deutscli-Leibau«-hoz közel egy faluban békésen élt evangelikus bitében. Szerző idéz külföldről is több esetet, továbbá a XVIII. század elejéről 1715-ből egyet, mely bennünket is érdekel, t. i. a »Duke Maurice of Saxony-Zeiz« esetét, kit fivére »the Cardinal and Bishop-Coadjutor of Gran in Hungary« téritett meg a római katliolika vallásra, de felesége, az uralkodó porosz király leánya, egy vakbuzgó kálvinista asszony, miatti félelmében csak titok­ban lett egy magyar klastromban (at the Convent of Tocksan,

Next

/
Thumbnails
Contents