Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Smith; T.: The Hungarian confession. Ism. Kropf Lajos 73. o.

74 TÖRTENETI IRODALOM. 74' in Hungaria« czím alatt tudtunkkal először hazánkfiának, Lányi Györgynek Narratio Historica Captivitatis Papisticae czimű munkájában jelent meg. E munka hely nélkül, de valószínűleg Lipcsében nyomatott. 1676-ki első kiadásában a 15 és köv. 11. megtalálhatja az olvasó e híres farrago-t az eredeti latin szövegben, Smith páter jelen értekezésében pedig angol fordításban. Maga a Captivitas Papistica több kiadást ért s kétféle német átdolgozásban is jelent meg a XVII. század utolsó negyedében. A »Confessio« tartalma közvetlenül nem tartozik a Századok érdekkörébe s azért csakis az elmondandók megértésére említek föl belőle annyit, hogy mintegy 21 pontot tartalmaz, melyekben a római katholika vallásra viszszatérített protestáns lelkészek nyíltan elismerik az egész világ előtt, hogy az eretnekség útjáról a jezsuita atyák segélyével, még pedig minden erőszak és megfélemlítés nélkül, visszatértek az egyedül üdvözítő útra, elismerik a pápa fönhatóságát és az ő tekintélyét a vallástan dolgában stb. stb. A czímből azt kellene gyanítanunk, hogy e hitvallást minden »uj-katholikus«-nak kellett elmondania. Lányi azonban az első kiadásban csak egyet emlit, t. i. Gressner Eliást Beszterczebányáról, kit a Szelepcsényi priinás elnöklete alatt működött pozsonyi rém-törvényszéknek sikerült szintén megingatnia protestáns hitében s kit a jezsuiták a kérdésben forgó hitvallásnak nyilvános letételére kényszeritettek. A fiatal Lányit, ki csak nemrég érkezett volt haza külföldi tanulmányútjáról, több száz kollégájával szintén a pozsonyi törvényszék elé idézték 1674 elején, de miután rendületlenül megmaradt protestáns hitéhen, számos hasonlóan »konok« hitsorsosával együtt halálra ítélték »lázadás« miatt. Az Ítéletet azonban egy-kettőnek kivételével nem hajtották végre rajtuk, hanem egyelőre »kigyók, békák közé« sötét tömlöczbe vetették őket. Ott poshadtak egy ideig. A haláltóli félelem, a rosz bánásmód, a hosszú koplalás, az undorító szenny, betegség és nyomor még egynehánynak megtörte akaratát, de nagyobb részük állhatatos maradt s ezeket végre lánczra verve erős katonai födözet alatt forcirozott marsokban a nápolyi királyságba tolonczozták gályarabságba. Az elbeszélés számos részlete Kennan munkájára emlékezteti az olvasót, melyben ez leirja az orosz kormány áldozatainak szenvedéseit Szibériában. Lányinak azonban nemsokára sikerült megszöknie Németországba, Lipcsébe, hol megírta szenvedéseinek történetét. Utóbb tanárkodott ott 1684-től 1696-ig a hires »Nikolai Schulé«-n. Idő folytán azután visszavonult nyugdíjjal és ugyancsak Lipcsében halt meg távol hazájától, még pedig köztiszteletben.