Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Jancsó Benedek. A román nemzeti törekvések története s jelenlegi állapota. Ism. Moldován Gergely 44. o.

48 TÖRTÉNETI IRODALOM. 48 szakadatlan dácziai birtoklás : ez a román közfelfogás, a mit Sinkaitól, Major Pétertől kezdve minden valamire való román iró táplált s a mi ellen egy Maiorescu Titus hiában tiltakozott. Erdély román volt, »Erdélynek románnak kell lenni« — ez az alap, a melyre minden román épít. Ezen alapszik a köztudat, erre épiti fel a románság egész jövőjét; ebből meríti minden vágyát, gondolatát. »Az ország, — mondja Cogálnicean Mihály jeles történész, — melyet Balcescu megénekelt, s a melyben Sinkai vérkönveket sirva irta meg fajunk nemes hivatásának oklevelét; az ország, mely román maradt 1000 év leforgás alatt s a mely felett elviharzott és megállott mind az, a mit Ázsia a legbarbárabbat és legszörnyebbet Európára dobott, az az ország nincs másra rendeltetve, mint lioqy román legyen/« Major Péter a tiszta rómaiságot arra a képtelenségre alapítja, bogy a rómaiak JJáczia elfoglalásakor az összes dákokat kiirtották. Dáczia római koloniái igy maradhattak távol minden idegen befolyástól. Ez a tiszta rómaiság származásban s nyelvben. A koloniák utódai szakadatlanul itt laktak Dácziában, a föld az övék volt : ez a dácziai kontinuitás. Szerző a themára vonatkozó összes anyagot bemutatja. Ismerteti a részben eltérő román felfogást is. Tocilescu Gergely nem irja alá egészben Major dogmáját. Dácziában maradvány lakosokat tételez fel. kiket a római koloniák románizáltak, a román nemzet szerinte ezen keverékből születhetett. Xenopol még engedékenyebb, a román népet római-dák keveréknek tartja. Az összevegyülésben a római nemzetiség volt a praedominans elem. a dákok a románok alakulásához inkább mint fizikai elem járultak, a gondolkozás, az érzés és a nyelv római volt. Teória lui Rosier czimü munkájában Xenopol ugyanezeket vallja. »A dákok nem pusztultak ki teljesen Dacziából, ellenkezőleg nagy számmal maradtak ott és románizálódtak.« — »A dákok egész nemzete, mely a tartományban maradt, románizálódott, sőt még nyelve is hagyott hátra némi gyenge nyomokat a mai románság nyelvében.« De, szerinte, még egyebet is örökölnek a mai románok a dákoktól, igy : a bajviseletet, ruhájukat, házuk épitési módját, sőt arczuk típusát is, mely csalódásig emlékeztet a Traján-oszlopra vésett dák alakokra.« Xenopol szerint Aureliánnal csak a városi nép, az aristokráczia vonult ki Erdélyből, »a falusi népség, a parasztok és a pásztorok, kik a románizált dák néptől és a római légiók letelepített veteránjaitól származtak, nem vonultak ki.« Ez a népség pedig a hegyek közé vonult. A begyek közé visszavo-