Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Ism. D. L. 519. o.

520 TÖRTÉNETI IRODALOM. Örömmel látjuk Zsilinszkyt, a ki régóta foglalkozik Csongrádvármegye történetével s e vármegye főispánjairól írott nagybecsű tanulmányát épen e folyóirat 1891—92. évfolyamaiban tette közzé, belépni most a vármegyei monographusok tisztes gárdájába, mivel ő eddig is úgy volt ismeretes történetíróink között, mint a ki mindig magasabb szempontból nézte az eseményeket, módszeresen ír s a mellett még azzal ritka jó tulajdonsággal is bir, hogy élénk és szép az előadása. Ennek elég bizonysága az, hogy még az országgyűlési végzések száraz tömegébe is életet tudott önteni. Készséggel jelentjük ki, hogy mindezen kiváló irói sajátságai e művében is kifejezésre jutottak. Műve beosztásában önállóan járt el s erre nézve" igen igen helyesen a vármegye különleges történeti fejlődését vette irányadóul s ezt folyton szem előtt tartva, világos és összefüggő képet rajzolt a vármegye történetéről. Megpróbáljuk a megye területén lefolyt főbb eseményeket röviden vázolni utána. A mű most megjelent első része a megye történetét a legrégibb időktől a szathmári békéig tárgyalja. Zsilinszky ez időszakot két részre osztja: I. Csongrád vármegye a mohácsi vész előtt és II. Csongrád vármegye a török hódoltság korában. A két első fejezet a vármegye földrajzi fekvését, természeti és földtani viszonyait, az ős-, kő-, réz-, bronz- és vaskort, a római és népvándorláskori műveltséget s a magyarok bejövetele előtt itt lakott népeket ismerteti röviden, kellő arányban, igen helyesen inkább csak a nevezetesebb régészeti leletekre szorítkozva, melyek közül a legbecsesebbek a szegedöthalmi ásatások alkalmával kerültek napfényre. A hunnok korából fölemlíti, hogy itt Szeged vidékén volt Attila főhadi szállása, úgy a mint azt Salamon Ferencz Desiricivel. Révész Imrével stb. szemben kifejtette. A harmadik fejezettel : a magyarok bejövetelével kezdődik tulajdonképen a vármegye története s itt mindjárt kedvező alkalom nyilik a szerzőnek »a Körtvélytó közelében, a Gyümölcsös-erdő árnyékában« Pusztaszeren tartott országgyűlés és a Csongrád név etymologiájának ismertetésére, melyet már Anonymus »nigrum castrum«-mal jól fordított latinra. A honfoglalás után a vármegye tiszántúli, a Kőrös és Maros vize közé eső részét az Ajtony nemzetség vette birtokába, később pedig, midőn Szent-István a lázadó nemzetségfőt leverte, a Csanád nemzetségé lett az. Itt telepedett le az Ond vezértől származó Kalán nemzetség is. Az első telepedés emlékét őrzik a Puszta-Ülés, Puszta-Sasülés, és Lajos-Szállás nevű puszták. E terület apostola Szent-Gellért, az Ajtonytól elfoglalt