Századok – 1897
Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.
PAULUS DI ACONUS. 493 iilte s bátyjaival együtt elvágtatott. Az avarok azonban utánuk rohantak, <le csak a gyermeket foghatták el. Nem ölték meg. hanem lovát kantárszáron vezették a táborba. A gyermek azonban kirántotta kis kardját s olyat vágott az avar fejére, hogy az lefordúlt lováról, mire a gyermek testvérei után vágtatott s be is érte őket. Utóbb a longobárdok királya lett belőle. — Anyját, az áruló Romiidát, a longobard férfiak levágatása után a kágán. adott szavához híven, az első éjjel felesége gyanánt tartotta magánál, azután azonban átengedte 12 avarnak, kik egész éjjel egymást fölváltva kínozták kedvök töltésével; majd nyilt mezőn karót veretett be a kágán s belehúzatta, miközben gúnyosan jegyezte meg : »ez az a férj. a kit érdemelsz.« »Ilyen halál érte a becstelen hazaárúlót, a ki többre becsülte a kéjt, mint polgártársainak és rokonainak javát.« Leányai, hogy szűzességöket megőrizzék, nyers tyúkhúst dugtak derékfűzőjük alá mellökre, hogy az a hőségben megrothadván, kiállhatatlan bűzt terjeszszen. Az avarok azt hitték, természettől fogva oly rosszszagúak s undorodva vonódván vissza, elhíresztelték, hogy »minden longobard aszsz' ny büdös, Később különböző országokba adták el őket s utoljára is születésökhöz méltóan mentek férjhez ; az egyik az alamannok királyához, a másik a bajorok herczegéhez. Méltó függeléke ennek a történetíró dédapjáról szóló szép mese. Ez, Lopechis, mint fogoly jutott Avarországba. Kezében egy íjjal, pár csonttal és egy darab kenyérrel megmenekült ugyan új gazdáitól, de nem tudta, merre tartson. Ekkor egy farkas szegődött hozzá s hűségesen vezette. Mikor azonban Lopechisnek már minden elesége elfogyott s jártányi ereje sem volt, kétségbeesésében le akarta lőni a farkast, hogy húsát megegye. Az állat azonban eltűnt s Lopechis kimerülten rogyott össze a vadonban. Almában egy férfi megintette, hogy arra tartson, a merrefelé lába í va nnak fordúlva. Felugrott, elindúlt s nemsokára szlávok közé ért. Egy időses asszony pártját fogta, házához vette, enni adott neki. előbb keveset, majd — midőn javult — többet, lábra állította s pár nap múlva, eleséggel ellátva, útbaigazította. Eriaulban mindent elpusztulva talált. De házat galyabított magának, majd megházasodott s tőle származott Arichis (Henrik), kinek fia volt Warnefrit, ezé pedig Paulus Diaconus, ki dédapjáról ezt a mesét fenntartotta. Az ötödik: könyvet az oly csodás módon megszabadult Grimuald trónraléptével (662.) kezdi. Elmondja, hogy a beneventi sereg segítségével elűzvén s megölvén Aripert király Godepert longobard királyt, Ticinusban annak trónjára ült s.