Századok – 1897

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.

492 DR. MÁRKI SÁNDOR let, melyben a pápa kéri Theudelindát, vegye rá férjét, hogy »ne tartsa magát továbbra is távol Krisztus közösségétől.« A királyné 602. táján már fölszentelte a keresztelő Sz. János tiszteletére a Milánótól 12 miliára (2 mfdre) eső Monzában emelt templomot, melyet arany és ezüst tárgyakkal ékesített, s Theuderich gót királynak ott levő palotáján kívül maga is építtetett egy másikat, melynek falait a langobardok történetéből vett képekkel festette tele. »Ezeken a képeken — ű. m. Paulus a 22. fejezetben — jól lehet látni, akkor hogyan nyíratták bajukat a longobárdok s milyen volt a viseletök és külsejök. Nyakukat és fejők búbját ugyanis kopaszra nyíratták, hajuk többi része pedig arczukra lógott szájukig s bajukat homlokuk közepén választották el. Ruházatuk bő volt s többnyire lenből készült, mint az angolszászoknál, díszül másféle színű széles szalaggal beszegve. Bakancsuk fennt nyitva volt majdnem hüvelykújjokig s azt keresztülhúzott bőrszíjakkal fűzték össze. Azután azonban *) nadrágot kezdtek bordani, a melyre a lovaglásnál gyapott gombos harisnyát húztak; ezt a viseletet a rómaiaktól kölcsönözték.« E könyvben bővebben szól már az avarokról is és (a 37. fej.) bőven elbeszéli, hogy mikor Gizulf friauli (forojulii) berczeget longobardjaival az avarok már felkonczolták. özvegye, Romiida, a menekültekkel s az elesettek feleségeivel és gyermekeivel miként készült védeni Friault. Példáját követték a szomszédos várak is. Mikor azonban Romilda egyszer meglátta a falakról, hogy az avarok kagánja a legszebb férfikorban van, »fölébredtek a becstelen asszony szenvedélyei« s megizente neki, hogy ha feleségül veszi, kezébe adja az egész « várost. Pedig két felnőtt szép s egy kisebb fia és négy leánya volt már. A barbárok királya színből megígérte, hogy csakugyan elveszi. Az avarok bevonultak tehát a megnyitott kapukon, a várost feldúlták, fölégették s lakosait fogságba vitték, azt állítván, hogy majd Pannoniában, régi lakóhelyükön telepítik le őket. Tovább vonulva azonban, az ú. n. Szentmezőn le akartak vágni minden felnőtt longobardot, az asszonyokat és gyermekeket pedig szétosztották egymás közt. Taso. Kaklco és Raduáld azonban, Romilda fiai. korán észrevevén az ellenség szándékát, lóra kaptak s menekültek ; legkisebb öcscsüket, Grimuáldot az egyik, mivel nem hitte, hogy megülje a lovat, le akarta szúrni, hogy az ellenség kezébe ne jusson. Ez azonban sírva fogadkozott, hogy nem esik le a lóról, mire bátyja feldobta a lóra, liogy szőrén ülje hát meg, ha tudja. Meg is 9 Úgy látszik, Adaloald király (616 — 6261 idejétől fogva.