Századok – 1897
Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.
PAULUS DI ACONUS. 489 hagyják oda pannóniai szegényes földeiket s foglalják el Itáliát, mely minden kincsben gazdag; mutatóban s hogy kedélyeiket jobban felizgassa, különböző gyümölcsöket és terményeket küldött nekik.« A longobárdok szívesen fogadták a jó és kívánatos követséget s a jövő iránt nagy reményekkel teltek el. Itáliában éjjelenkint azonnal rémítő jelek látszottak ; tüzes hadsorok jelentek meg az égen, előre jelentvén azt a sok vért, a mi nem sokára ömleni fog. Mikor azonban Alboin Itália ellen akart vonúlni, régi barátjaitól, a szászoktól kért segítséget, hogy nagyobb számmal vehesse birtokba Itáliát. Kívánsága szerént 20,000-nél több férfi, nő és gyermek csatlakozott hozzá. Ezt hallván Chlothcir és Sigipert frank királyok, a szászoktól odahagyott helyekre svábokat s más népségeket telepítettek le. Most Alboin saját hazáját, Pannóniát barátjainak, az avaroknak engedte át, de oly feltétel alatt, bogv ha a longobárdok valaha visszatérni kényszerűinének, régi hazájukat ismét követelhessék. Erre a longobárdok elhagyták Pannóniát s feleségeikkel, gyermekeikkel, javaikkal és vagyonukkal Itáliába Yonúltak, hogy azt birtokba vegyék. »42 éven át laktak Pannóniában és ápril hónapban az első indictioban. a szent búsvét ünnepe után vonúltak ki, mely, számítás szerént, abban az évben épen ápril elsejére esett, mikor az Urnák emberrélétele után 5G8 év telt el.« Innentől (a 8. fejezettől) kezdve jóval beszédesebb Paulus Diaconus, ki részletesen elmondja Alboin tetteit, csak itt-ott tesz kitéréseket, pl. a 13. fejezetben, melyet egészen Fortunatus püspök és költő ismertetésére szán. Közben felsorolja s nőiden ismerteti Itália 16 tartományát. Elbeszéli (27. fej.), hogy midőn háromévi ostrom után Ticinus városát Alboin végre bevette, bevonódásakor lova a keleti Szent-János kapunál felbukott s nem állott talpra, akárhogy sarkantyúzta. Ekkor figyelmeztette egy langobárd, milyen fogadást tett. hogy t. i. tűzzel-vassal pusztítja el az engedetlen várost; ha azonban megszegi kegyetlen fogadását, azonnal bevonúlhat oda, mert valódi keresztények laknak benne. A mint tehát Alboin megszegte fogadását s kegyelmet igért a polgároknak, lova azonnal fölkelt s a király bevonulván, megtartotta szavát. Ekkor a nép mindennünnen özönlött palotájához, melyet Theuderich építtetett s annyi nyomorúság után ismét bízni kezdett a jövőben. Alboin három évig s hat hónapig tartó (itáliai) uralkodása után felesége bosszújának esett áldozatúl. Ezt (a 28. fejezetben) így beszéli el:
