Századok – 1897

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.

PAULUS DI ACONUS. 487 Az első könyvben éjszakon, ott keresi föl a longobardokat, vagy — a bogy ottan még nevezték — a ívinnileket, bol a hó és a jég, szerénte, olyan egészségesekké teszi az embereket s annyira elősegíti számuk növekedését; míg a déli nap heve betegségeket okoz. Innen van, liogy éjszakon oly nagy néptömegek keletkeztek. A terűlet éjszakibb helyzetét megértetni akarván, figyelmeztet reá, liogy míg Itáliában karácsonykor délben csak 9 láb hosszú az emberi test árnyéka, ő belga Galliában, Totonisvillában (a Mosel mellett levő Thionvilleben) 191 2 lábnak találta saját árnyékát. (A miből kiszámították, liogy Paulus ö1^ párisi láb magas volt.) A longobárdok nevének keletkezését (8. fej.) úgy beszéli el, liogy egyszer a vandálok Godanhoz fordultak s kérték, adjon győzelmet a winnilek fölött. Az isten azt felelte, hogy annak adja a győzelmet, kit napkeltekor először pillant meg. Akkor Gambara (a winnileket Skandináviából kivezető Ibor és Ajo anyja) Godau feleségéhez, Freához fordúlt, liogy őket engedje győzni. Frea azt tanácsolta, hogy a winnil asszonyok arczukra úgy fiiggeszszék hajukat, mintha szakálluk lenne s aztán még pitymallatkor uraikkal együtt álljanak sorba ; Godannak észre kell őket vennie, lia — szokása szerént — reggel ablakából keletre néz. S úgy is történt. Mikor Godau reggel megpillantotta őket, megkérdezte, kik azok a hosszúszakállúak? Ekkor Frea figyelmeztette, liogy azoknak kell adnia a győzelmet. kiket most elnevezett s ezt Godau meg is tette. »Ez a mese azonban — teszi hozzá Paulus — nevetséges és semmit sem ér; mert a győzelem nem áll az ember hatalmában, hanem az égből jön.« He megjegyzi, bogy a longobard név mégis a winnilek hosszú szakálláról van véve. Máshol is gyakran utal a történet valószínűtlen voltára, a mire a régmúltnak elbeszélésében elég alkalma kínálkozott. Hazánk történetére nézve Paulus könyve ott válik kiváló fontosságúvá, a mint a bolgárok ellen való csatában elesett Agelmund longobárd király utódává lett Lamissio-nak a bolgárokkal való csatázásait, majd a longobardoknak az Odoakar népe kivándorlása következtében megürült Rugilandban való megszállását, a herulokkal vívott csatáit beszéli el ; legfőkép pedig a 22. fejezetben, hol megemlíti, hogy Audoin király vezette a longobardokat Pannoniába, hol — mint a 23. fejezetben elbeszéli — 551-ben már hevesen küzdöttek a gepidák ellen. Ez időtől fogva az első könyv elbeszélésének középpontja Alboin, Audoin fia. ki az első nagy csatában megölte Turismodot, Turisind gepida király fiát, mire a gepidák megfutottak. Nagyon ösmeretesek. de éppen Paulus után ösmeretesek