Századok – 1897

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.

486 DR. MÁRKI SÁNDOR. Szorgalom, és a keresztény egyszerűség, az alázat S minden jó megvolt benned, atyánk, vezetó'nk ! Mostan azért odafönn, ragyogó égben lakozol s ott A csillagkoronát mindörökön viseled!« Ez a vers csakugyan illik Paulusra. Alkalma lett volna nagy dolgokban forgolódni, de sokkal többre becsülte kolostorának csendes nyugalmát s azt, hogy tudományának, könyveinek, tanítószékének éljen. Nála jobban kevesen tartották szemelőtt Szent-Benedek jeligéjét: »Ora et labora !« A longobardokról hat könyvben latinál írt története szintén szorgalmas és lelkiösmeretes munka eredménye, ha nem is önálló ; mert ép úgy compilatio, mint a középkornak majdnem minden krónikája. Tisztelendő Bedából, Toursi Gergelyhői s valószínűleg Secundusból stb. néha hosszabb czikkeket is szórói-szóra kiírt és forrásainak használatában egyáltalán nem volt válogatós. Chronologiája sokhelyütt egészen bizonytalan s évszámok helyett akárhányszor beéri a »pár év múlva«, »ez időkben« stb. féle kifejezésekkel. Jellemzi azonban az igazságnak keresése, a népe iránt való lelkesedés, mely mégsem teszi elfogulttá s a közvetlenség, melyet annak köszönhet, hogy a longobárdok hagyományait élesen megfigyelvén, részletesen följegyezte. Ez elbeszélések valóban melegek s már nem egy ballada, románcz és históriás ének megírására lelkesítették a költőket. Hiszen csak Alkomnak a mai Magyarország területén töltött ifjúsága, első vitézi tettei, lovaggá üttetése, Rosamundával való házassága elbeszélésére kell emlékeztetnünk, hogy nyilvánvaló legyen, ezen epizódoknak megőrzésével Paulus mily szolgálatot tett költőknek, történetíróknak egyaránt ! Lehet, hogy midőn Nagy Károly a német vitézi énekek gyűjtését elrendelte, Palus is a munkatársak közt volt s így jött arra a gondolatra, hogy ezeket longobárd-történetében feldolgozza, még pedig a középkor íróinál páratlanul álló tiszta, érthető, vonzó és népies előadásban. Éppen ez utóbbi érdemének köszönheti, hogy műve a középkor legolvasottabb könyvei közé tartozott, miről az is tanúskodik, hogy száz kéziratos példánya maradt reánk. A hol azonban már teljesen közvetlen s az írott forrásoktól független lehetett volna, saját kora eseményeinek elbeszéléséhez fogva, a 744. évvel szakad meg. Ha még oly viszszavonúltan ügyekezett is élni, kétségtelen, hogy rendkívül becses adatokat jegyezhet vala fel Paulus, kit saját népének fejedelmein kívül Nagy Károly is nagyrabecsűlt. Pótolhatatlan vesztesége a történetírásnak, hogy művét be nem fejezhette. De valóban hálások lehetünk azért is, a mit adott.