Századok – 1897
Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.
PAULUS DIACONUS. 485 ben, Tertullusnak a művészetekben, Horatiusnak a verselésben, Tibullusnak a kifejezésekben ; s a király talán csak azért halogatta testvérének szabadon bocsátását, bogy megnyerje őt udvari tudósának. Midőn megnyerte, Aric.hison kivűl, az ő kedvéért más longobard rabokat is hazaeresztett. A király ezóta valóságos költői versengésbe bocsátkozott vele s különféle költemények, síriratok szerzésével bízta meg. Paulus csakhamar átnyújtotta neki Festusnak »De verborum significatione« czimű könyvéből tett kivonatát, Angiiram metzi püspök kívánságára viszont a metzi püspökök történetét állította egybe, megtoldva azt Nagy Károly őseinek történetével. Mivel a király hiányosaknak és hibásaknak találta az éjjeli istenitiszteletek alkalmával olvastatni szokott szövegeket, az egyházatyák irataiból összeszedett anthologiákat, megparancsolta Paulusnak, két kötetben állítsa egybe az egyházatyák legszebb prédikáczióit és homiliáit (a szentírás valamely tételére alapított beszédeiket). Paulus ezt a feladatot, 787 elején a montecassinoi kolostorba visszatérve, oly sikerrel hajtotta végre, hogy a király országszerte elrendelte homiliáinak használatát. A király folytonosan a legnagyobb figyelmet tanúsította iránta s így alaptalan a salernoi barát elbeszélésében fenntartott az a hagyomány, mintha Desiderius longobard királyhoz húzva, háromszor is Nagy Károly élete ellen tört, miért ez őt egy szigetre száműzte volna, honnan c&ak nagy-nehezen szökhetett vissza Arichis beneventoi herczeghez. Vele különben szintén jó viszonyban élt egészen 787-ig, midőn a herczeg elhányván, emlékére szép sírverseket írt. Metzből hazatérve, életének hátralevő részét Paulus Montecassinoban töltötte, melynek főiskoláján nagy hallgatóságot tanított. Midőn 787-ben maga Nagy Károly is meglátogatta a híres kolostort, hol már annyi bukott fejedelem keresett nyugalmat, annyira megszerette az ott tapasztalt rendet, hogy visszatérése után erre a mintára akarta berendezni a frank kolostorokat. Tbeademar apáttól elkérte a rend eredeti alapszabályait, melyeket az apát Paulus útján küldött el hozzá. Ezekben az időkben írta Paulus a maga legfőbb művét, a longobárdok történetét. Azonban már be sem fejezhette, mert a Y111. század végén, közhit szerént 799-ben, — az évet nem tudjuk, csak a napot, ápril 13-át ismerjük. — a halál megakasztotta munkájában. Sírkövére tanítványa. Hildrik ezeket a verseket írta : »Jámbor társulatunk vezető példádra emitten, Mint ragyogó csillag, fényleni kezde legott ; Isteni félelem és szeretet töltötte be szíved, Béke szelídség és győzni tudó türelem ; 32*