Századok – 1897

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: Paulus Diaconus 483. o.

484 DR. MÁRKI SÁNDOR. Rotharis törvénykönyve előszavának, valami olyan történeti tájékoztatásnak, a milyet pl. Verbőczy függesztett a Hármaskönyv elé. Valószínűleg 669-ben, az állam alakítása után mintegy száz évvel keletkezett s nem lehetetlen, hogy ezt a sovány szöveget szélesítette ki Paulus bat könyvvé, melynek gazdag a tartalma, vonzó az előadása. Paulus előkelő longobárd családból a 720—25. év táján született; őse, Leupchis, egyenesen Pannoniából vándorolt be. Gondos neveltetésben részesítette tanítója Flavianus, sőt valószínű, hogy Paulust egyenesen a friauli berezegi udvarban (a mai Cividale dal Friauliban) nevelték, s még görögül is tanították, ha tökéletesen meg nem tanították is. A ciassicusokkal mindvégig szorgalmasan foglalkozott. Első irodalmi kisérlete, mely reánk maradt, érett férfikorából, 763-ból való, midőn a világ hat koráról szóló költeményét írta. Ekkor már s még évek múlva is, ő vezette az utolsó longobárd király, Desiderius leányának, Adelpergának tanúlmányait, még pedig oly komoly szellemben, hogy Eutropiusnak a rómaiak történetéről írt tíz könyvét is olvastatta vele. Szép tanítványa azonban, kit Beneventoba követett, midőn a herczegnő Arichis berezeg felesége lett, panaszkodott, hogy Eutropius semmit sem szól a kereszténységről s Paulus kötelességének tartotta, hogy Eutropiuslioz folytatásúl még 6 könyvet írjon, melyben a gótok uralmának bukásáig történt dolgokat beszéli el. Mint költőt is becsülték. 768-ban pl. szent Mercurius csontvázának Beneventoba való áthozatala alkalmával, hymnust írt, melyet Beneventoban az évfordulón még most is énekelnek ; s az egész kath. egyházban el van terjedve a longobárdok védőszentjéhez, Kereszt. Sz. Jánoshoz írt hymnusa. Ez is mutatja, liogy Aricliis udvarában már mint pap szolgált; sőt Montecassinoban, hova talán trónról lemondó urát, Arichist követte, nem tudni mikor, de kétségtelenül 782 előtt, egyenesen benedekrendi szerzetes lett. Talán népe és családja szomorú sorsa késztette rá. Nagy Károly 776. húsvétján Friaulban elnyomván Hrodgaud lázadását, egyebek küzt Paulus testvérét. Arichist is fogságba liurczolta. Sógorasszonyának s négy gyermekének sorsán megesvén a szíve, 782-ben Paulus Nagy Károlytól elégiában kérte testvére szabadonbocsátását és vagyona visszaadatását ; sőt az év végén maga is Frankországba utazott, liogy ezt személyesen kérje Nagy Károlytól. A király s az urak Metzben szívesen látták a longobárd tudóst, ki ott a benedekrendiek vendége volt. A frankok a legtudósabb költőnek nevezték ; Homérnak a görögben, Virgilnek a latinban. Philonak a héber-