Századok – 1897

Tárcza; Állandó rovatok - Vidéki Társulatok - 474. o.

474 TÁIICZA. két török testvér egy tavat felzavartak és azon egy aranyszárnyu utva madarat fogtak és azután a tó partján elaludtak. A tó vilái összebeszéltek, bogy elviszik őket. A legszebb vila Mujó fölé bajolt és sirt, forró könnyei az alvót felébresztették, midőn maga mellett a gyönyörű leányt meglátta, felkeltette fivérét, bogy haza induljanak. Midőn ez felébredt, ugy látszott neki, hogy fivére mellett két szép leány áll és vele czivódni kezdett, hogy neki két szép leánya van s ő neki egy sincs. Mujo handzsárjával fivérét leszúrta s a leánynyal tovább lovagolt. Útközben egy fekete hollót láttak, melynek jobbik szárnya hiányzott. Mujó megkérdezte tőle: »Hogy érzed magad jobb szárnyad nélkül?« »Ugy mint a testvér, ki testvérét elvesztette. Most Mujó keseregni kezdett azon, mit tett fivérével és a leány vigasztalta, hogy térjenek vissza, ő ért a gyógyításhoz. Midőn Alijához értek, ez kilehelte lelkét — és a tündér eltűnt. Erre Mujó handzsárával életét vette. Varasdi népdalok szerint éjjel énekszóval fürdőznek ezek a vizi vi Iák és ha valaki csónakon közeledik hozzá juk, annak vége. Dalmácziában éneklik, bogy a parti sziklákon hármasával járják a vilii tánczot, viharokat kavarnak fel, a bajókat felforgatják és liabról-habra ugrándoznak. Stubiczánál Horvátországban vau egy hegyi forrás, melynek kőmedenczéje teknőalaku (neve : koritnjak). ide járnak esténkint a vilák fürdeni — azért a leányok este oda vizért nem mernek menni. Közel liozzá van egy Melinec nevű forrás, melyből nyáron hideg, télen meleg viz csörgedez: idejárnak a vilák lábaikat mosogatni. A cseh vizi vilák (Panna) magas termetű, halvány arczu, gyönyörű hölgyek, légies ruhájuk zöld, melyet gyöngygyei átszőtt fehér fátyol takar, arany palotájok a viz alatt van. Tulajdonságaik egyezők a délszláv vilákkal. A pogány- « kori mythologia ezen alakjai a mai délszláv népdalokban is élnek és a nép ma is hiszi létezésökeí. Kukuljevics a jegyzetekben elősorolja azon munkákat, melyek ezen érdekes tárgyról szólanak. Közli : I)R. MARGALITS EI>E. VIDÉKI TÁRSULATOK. A DÉLMAGYARORSZÁGI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI MUZELMTÁRSULAT XII. évi (1896) rendes közgyűlésének jegyzőkönyvét külön is kiadta, a mely jegyzőkönyv is élénk bizonysága a társulat tevékenységének s a tagok ügybuzgó és sikeres munkásságának. Tartalmából felemlítjük a következőket : Több történeti becsű tárgygval és kiadványnyal részt vett a társulat az ezredévi kiállításon s azokkal itt kiállítási érmet nyert ; Téglás Gábor dévai főreáliskola) igazgatónak, a ki a Temesvármegyén végig húzódó római sánczok helyszíni kutatásán és megállapításán fáradozott, segélyt