Századok – 1897

Értekezések - THURY JÓZSEF: A magyaroknak „szavarti-aszfali” neve - 391. o.

394 THÜR Y JÓZSEF. év — melyben Kis-Ázsiában szerepeltek — közbűi esik a 835. és 854. évek között ; továbbá mert éppen örményekkel együtt szerepeltek mint az arabok szövetségesei, s végre mert tudjuk, hogy Theoplianes folytatója szintén magyarokat ért a türk nevezeten, turkoknak nevezvén a magyaroknak másik, nyugot felé jött részét is a bolgár magyar háború elbeszélése közben. — Mindössze tehát csak négy-öt évnyi hézag, 835-től 840-ig. marad a történelemben ; de ez a rövid idő nem lehet akadálya annak, hogy össze ne kapcsolhassuk a Persziszbe költözött töredék történetét a Lebediában még együtt lakott egész magyar nép történetével. Konstantinusz császár, az elül idézett soraiban, két dolgot állít, t. i. hogy az egész magyar népet, mikor még Lebediában lakott, szavarti-aszfali-nak nevezték, s hogy a lebédiai magyarságnak az a töredéke, mely Persziszbe költözött, az ő korában (950. év) szavarti-aszfali-nak neveztetett. — Könnyű belátni, liogy a császári írónak ez a két állítása nem lehet egyenlő értékű a kritikával dolgozó történetíró előtt. Mert ő azt a körülményt, hogy az a nép, mely az arabokkal több ízben szövetkezett az örmények ellen s melyet 921-ben éppen az ő hadserege segített leverni, szavarti nevet visel : tudta az örmények révén ; arról pedig, hogy ezek a szavartik testvéreik a Pannoniában lakó turkokwak s ezektől Lebediában szakadtak el : hitelesen értesülhetett nemcsak a testőrségében szolgáló, magyar származású altisztektől s a nála hosszabb ideig volt magyar kezesektől, vagy Árpádnak egyik unokájától és Bulcsútól (a kik 950-ben vendégei valának), hanem egyenesen a Pannoniából Persziszbe járó követektől is, a kik bizonyára nem nagy kerülő úton s az ellenséges besenyők földén és a p Kaukázuson keresztül szoktak járni a keleti testvérekhez, hanem rövidebb úton, a bizánczi birodalmon keresztül. Konstantinusznak ama két állítása közül tehát az utóbbi teljesen hiteles ; először azért, mert ő ezt mint jól értesült kortárs mondja ; másodszor azért, mert ezt az állítását megerősítik, tőle függetlenül, a vele egykorú és későbben élt örmény és arab írók is. Ellenben az első állítása, hogy t. i. az egész magyarság, Lebediában lakása idején, szavarti-aszfali-nak neveztetett, — tudtommal mindeddig egymagában áll a. világirodalomban. Éppen négy emberöltő folyt le (830—950) Konstantinusz munkájának íratásáig attól az időtől fogva, mikor a magyarok elhagyták Lebediát ; tehát az írónak ama régebbi korra vonatkozó állítása nem lehet egyenlő értékű azzal, a mit saját koráról mond. Azonkívül egy nemzetnek irodalma sem tud arról, bogy a lebediai magyarokat szavarti-aszfali-nak nevezték volna s az