Századok – 1897

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 278. o.

278 TÁRCZA. politikai szereplésre. Kezdetben ő is részt vett az első politikai küzdelmekben. De azután visszatért régi szerelméhez, a történethez. Mommsen nagy munkájában a dácziai epigraphiának összeállításánál ő volt a nagy német tudós főmunkatársa. Már akkor ismert neve volt külföldön ; az ilosvai castrumot nagy áldozatok árán saját költségén ő ásatta fel. Társulatunk működésében kezdettől fogva élénk részt vett. A kolozsvári albizottságnak előadója, lelke volt, s az a fényes siker, melyet az első kirándulásunk elért, jobbára neki köszönhető. Még emlékünkben lehet a lelkesedés, melylyel a régi Aquincum felásatására vonatkozó mozgalmat felkarolta. Magának az ásatásoknak lelke volt. Kezdeményezte az acquincumi muzeumot, s midőn az amphiteatrum a maga egészében feltárult, megírta róla nagy alapvető munkáját. Széleskörű, eredményekben gazdag s nagy irodalmi munkásságot fejtett ki, mely történetírásunkban felejthetetlen nevet biztosit neki. Erős judiciummal bírt, minden szép és nemes iránt fogékony lélekkel, stíljének nemes egyszerűségével a legabstractabb tudományos kérdéseket is tiszta világításba tudta helyezni. Betegsége már évek előtt a politikai és tudományos szerepléstől visszavonulásra késztette. Társulatunknak kezdettől fogva választmányi tagja volt. Az akadémia 1861-ben levelező s 81-ben rendes tagjává választotta. Tagja volt a bécsi régészeti bizottságnak s a római archaeologiai intézetnek. 1879 óta egyetemi tanár volt, eleinte Kolozsvárt utóbb Pesten. Halálának híre egész váratlanul jött. Szenvedéseinek, küzdelmeinek, ugylátszik. gyors halál vete véget. De mi endékét kegyelettel fogjuk megőrizni. VEGYES KÖZLÉSEK. — A KIRÁLY tudvalevőleg egy telket ajándékozott a Csepelsziget közönségének egy millenáris emlékoszlop felállítására. Az oszlop felirata, melyet Thaly Kálmán készített, igy hangzik : »Ez emlékoszlopot itt, a bonfoglalás történetében sokszor emlegetett »nagy szigeten,« a hazaszerző, nagy s dicső Árpád vezérnek kedves pihenő tanyáján, — hol a harczok zajának szünetei közt és a kiküzdött győzedelmek után diadalkoszoruzta fejét szeretteinek ölén édes nyugalomra lehajtá — az ő örömének, boldogságának földjén, és méltó fiának Zsolt vezérnek születése helyén, hol egykor a honszerzette bős daliák és deli ifjaik vidám torokat, vitézi liarczjátékokat tartanak vala, — a bonfoglalás emlékére, az ősök iránti kegyeletből Árpád vérének, dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József ap. királynak nagylelkű ajándékából e szent czélra örök időkre általadott telken állították Ráczkeve község közönsége s