Századok – 1897

Tárcza; Önálló czikkek - Angyal Dávid: Megjegyzések a Bethlen Gábor Déva várában czímű czikkre 272. o.

274 TÁKCZA. atque praelibatus D. Judex Curiae idem promisimus, in quo non personae ipsius, sed totius Transylvaniae ratio est liabenda. Ugyancsak junius 10-dikén ezeket írja a királynak: Habent autem (legati) quaedam sub juramento sibi commissa, ne quispiam praeter Yram Mtem et me revelent, quae S. M. Vra ab ipsismet intelligeret, benigne eosdem admittere, dignaretur itaque Y. Mtas conclusionem illam Cassoviensem clementer confirmare, atque cum ojitato responso eosdem dimittere. (Act. Th. fasc. 1. nr. 96.) A követek titkos izenete valószinűen a török támadás eshetőségére vonatkozott. Azt hisszük, a nádor nem ajánlhatta volna határozottabban a kassai szerződés megerősítését s így Keczertől küldött izenete egészen más színben tiinik fel, mint a hogy az udvar fel akarta tüntetni. Tehát nem mondhatjuk puszta föltevésnek azt az állítást, hogy a nádor ellenezte az erdélyi expedicziót, sőt azt sem, hogy legjobban szerette volna, lia az udvar megerősíti a Báthoryval kötött második szerződést. Tények is szólnak e föltevés mellett. Nem mondottuk azt, hogy Thurzó Radul győzelme után akarta megerősíteni a szerződést, sőt határozottan megemlítjük, hogy Radul győzelme előtt (115.). Mintegy válaszul eddigi fejtegetéseinkre Komáromy azt mondja : »(A nádor) örömestebb elintézte volna ugyan a dolgot békességes úton, diplomácziai alkudozásokkal, mert attól félt, hogy a háború esetleg csúfos kudarczczal végződbetik ; de mikor belátta, hogy Báthoryt jó szóval, Ígéretekkel körülvenni, fenyegetőzéssel elrettenteni hiába való fáradtság : a fegyveres beavatkozást maga is elkerülhetetlen szükségnek tartotta.« Megengedjük, hogy Thurzó nem Báthory érdekében diplomatizált, de jegyezzük meg, bogy a fegyveres beavatkozás már el volt határozva junius előtt s mivel a király meg nem erősítette a kassai szerződést, Thurzó nem azért tartotta szükségesnek a fegyveres beavatkozást, mivel Báthoryt diplomácziájával még nem buktathatta, hanem mivel az udvar makacssága következtében el nem térhetett az előre megállapított tervtől. Nagyon rossz néven veszi Komáromy ezt az állítást, hogy az udvar Thurzót Báthory pártolásával vádolta ebben az időben. Pedig ez épen nem alaptalan föltevés. Ha meggondoljuk, hogy a második kassai szerződésre nézve 1610-ben s 1611-ben is az udvar véleménye eltért a Thurzóétól, lia figyelembe vesszük a junius 10-diki levél azt a helyét: »in quo non personae ipsius, sed totius Transylvaniae ratio est habenda« s ha a későbbi vádakra gondolunk, közvetlen bizonyíték nélkül is feltehetjük, hogy a pártolás vádja már fölmerült Forgács elindulása előtt. Incriminait megjegyzésünk erre az időre vonatkozik s nem a brassai csata után következő időre. Különben a Magyar Nemzet Története id. helyén