Századok – 1897
Tárcza; Önálló czikkek - Angyal Dávid: Megjegyzések a Bethlen Gábor Déva várában czímű czikkre 272. o.
TARCZA 275 elhagytuk a Báthory pártolására vonatkozó észrevételt, mert úgy hittük, hogy elég, ha a dolgot az 1613-diki események elbeszélése közben említjük meg. »Valósággal nem birjuk megérteni, — mondja Komáromy — hogy miben nyilvánult hát a nádornak az udvar czéljaival ellenkező politikája és hogy akarta volna Thurzó György az általa czélszerűtlennek tartott vállalatot — bizonyára Báthory érdekében — jó végre fordítani?« Talán nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy a protestáns s magyar érzelmű nádor és az udvar czéljai mégis csak különböztek az erdélyi kéïdésben. Nem tagadjuk, hogy Báthory eltávolítása egy ideig közös czél volt, de az ellenkezést a módra nézve Komáromy is elismeri. Többször is említjük, hogy felfogásunk szerint Thurzó minő véget óhajtott a háborúnak. Elmondjuk <116.1.), hogy az eperjesi határozatok értelmében akarta korlátozni a háború czéljait. E határozat értelmében a személyes felkelés és a megyei katonaság a hajdúk s nem Erdély ellen szállott volna táborba. Megemlítjük ugyané lapon, hogy Várad elfoglalását a nádor is helyeselte s a 117. 1. az van mondva, hogy »a. Thurzótól kapott utasítás szerint Eorgáchnak Kolozsvárnál meg kellett volna állapodnia. A nádor talán úgy számított, hogy a Kolozsvárra öszszehívott országgyűlés beleegyezésével vagy az új fejedelem, vagy Báthory oly feltételeket fogadna el. melyekbe az udvar is megnyugodhatnék.« Azt akartuk mondani, hogy Thurzó nem volt megelégedve a hadjárat vezetésével. Egy hittük, hogy elégségesnek tartotta a hajdúk megfékezését, az Erdélyhez tartozó magyar megyék visszafoglalását s esetleg Báthory letétele árán is oly szerződést az erdélyi fejedelemmel, mely az udvarnak is tetszenék. Tehát Báthory érdekének megóvásáról mind ebben egy szót sem szóltunk. Abban teljesen igaza van Komáromynak, hogy közleményeit még nem ismertük. Nagyon sajnáljuk, mert igen fontos közlemények. Ezeknek alapján szabatosabban ismerhettük volna Thurzó 1611-diki szereplését. Több dolgot máskép mondottunk volna s biztosabban beszélhettünk volna arról, a mit csak jelezhettünk. Megmaradtunk volna a mellett, hogy Forgách hadjáratát nem tulajdoníthatjuk Thurzó kezdeményének s még inkább a mellett, hogy Thurzó személyes gyűlöletének nincs nagy része az 1611-diki eseményekben. Nem azért kötötte meg a kassai szerződést, hogy háborgassa az erdélyi fejedelmet. De az udvar nem akarta a békét. Talán erősebb lett volna a nádor ellenállása, ha Báthory nem nyugtalankodik. Báthory azonban növelni akarta hatalmát s hozzá még a hajdúkra is támaszkodott. Ez nagyon bántotta a nádort, mert ha Báthory tervei sikerülnek, hová lesz akkor az SZÁZADOK. 1897. III. EÜZET. 19