Századok – 1897

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz kortörténelme - II. 201. o.

FORGÁCH FERENCZ KORTÖRTÉNELME. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. II. Az események Forgáchnál. Rendesen azon kategóriákba foglalják össze a forrásbirálat szempontjait: megismerhette-e az iró az igazságot? meg akarta-e mondani, irni az igazságot? Nagyon helyesen mondja azonban Bernbeim, hogy bajos mindazt, a mire tekintettel kell lennünk, e kategóriákba bele foglalnunk, mert e szempontokon kivül az iró egész egyéniségét, műveltségét, a viszonyok közt elfoglalt állását, személyes és politikai jó vagy rossz viszonyait — ez utóbbit főleg a jellemzéseknél — tekintetbe kell vennünk.1

) Igy, ha elfogadjuk is, hogy Szerémi György őszinteségét nem lehet kétségbe vonnunk, mégis folyton tudnunk kell, hogy tudatlan, rövidlátó egyén, kinek járatlanságánál csak irói készsége bámulatosabb.2

) Számba kell vennünk pór származását, mely irányzatossá teszi jellemzéseit. Vagy, ha a XVI. sz. hires diplomatájára, Írójára, Verancsicsra irányul figyelmünk, tudnunk kell, hogy forrásai megválasztásában nem igen válogatós : egyszerű katonatisztek, papok, félművelt, inkább tudákos mint tudós emberek szépen megfértek együtt, megfértek a tudatlanok az eseményeket méltányolni tudó értesítőkkel, megfértek magának az eseményeket kutató Verancsicsnak szép ismeretével, nagy világlátottságával.3) Ha ezen körülmények kapcsán Forgách hasonló viszonyaira gondolunk, akkor — mig a lelki tények vizsgálatában előzetes bizalmatlansággal fogtunk a munkához — addig a külső események bírálatában némi előlegezett jóakarattal lehetünk J) Bernheim. Lehrbuch d. hist. Methode (2. kiad. Leipzig, 1894\ 390. s köv. 1. 4) Erdélyi, Szerémi és Emlékirata, 118. 1. 3) Y. ö. Acsády, Verancsics Antal és Szerémi György (Irodalomtört. Közi. 1894.)