Századok – 1897
Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Titkári jelentés 196. o.
196 A TITKÁR JELENTÉSE. Történelmi Társulat a tudományos téren a legnagyobb eredménynyel oldotta meg mindenkor feladatait ; de működése még eredményesebb lesz, ha a magyar nép megismerkedve általa a történelemben rejlő nagy és szép tanúiságokkal, az elődök nagy tetteiből nyer példát és buzdítást a hazaszeretetre. Ebben az irányban kell az új évtizedben fokozottabb erővel működnünk. Remélem, hogy e működés mikéntjére nézve az önök ügybuzgalma és szakavatottsága meg fogja találni az eszközöket és módokat. Es ezzel ismételve üdvözlésemet a közgyűlést meg nyitottnak nyilvánítom. A TITKÁR JELENTÉSE. Tisztelt közgyűlés ! Jól illik társulatunk jelmondata mellé : »emlékezzünk régiekről« az a másik jelmondat, mit a reakczió sötét napjaiban a megtörni nem tudó rajongók kis csapata írt zászlajára : »peragit tranquilla potestas, quae violenta nequit.« Ezalatt a jelmondat alatt vette fel a történetírás a megkezdett fonalat, hogy legalább a múltnak emlékeit megmentse az általános vizözönből, hogy maradjon meg emléke annak, mit tett a nemzet közel ezredéves múltjában az európai czivilisatiónak érdekében. Ez a nagy, lélekemelő emlék kitartásra ösztönözte a nemzetet s egyik faktorává lett az ujjá születésnek. Akkor csak multunkra lehettünk büszkék, akkor a sivár jelenből reményt ha alig meríthettünk is, de legalább kitartásra ösztönzött. Akkor kezdődött, előbb az akadémián kivül, azután az akadémiában, majd később társadalmi uton is a régi emlékek összegyűjtése, értékesítése és biztosítása a jövőnek, hogy a magyar pragmatikus történetírásnak újabb phazisát képezze. Az előkészített talaj mintegy előzménye volt társulatunknak, mely úgy szólva a közszükségnek tett eleget. De jelmondatával: »emlékezzünk régiekről« számolni kellett a lassú, fáradságos, nehéz munkával, hogy magából merítve erőt. a nemzettől nyerve támogatást, a kitartás, a »tranquilla potestas« erejével törekedjék a nagy czél felé, összehordani a köveket a nemzettörténet épületéhez s ébren tartani a közérdeklődést a multak emlékei iránt. Es hogyan felelt meg ezen feladatának : erről a titkárnak volt kötelessége évről-évre hű, leplezetlen jelentést tenni a közgyűlésnek. A »tranquilla potestas« lassan működik, az évről-évre i
