Századok – 1897
Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Titkári jelentés 196. o.
A TITKÁR JELENTÉSE. 197 gyarapodó feladatokkal nem áll arányban, de az érdeklődés sem áll arányban a kitűzött czél liorderejével. Gyarapodunk évrőlévre, emelkedünk. Ma nagyobb társulatunk virágzása, mint régen volt, de abból, a mit elérni akartunk, még sok a jövő munkája. Vaj hányan vannak azok közül, kiknek ősei vérükkel vésték be nevüket nemzetünk történetébe s multunk kiemelkedő alakjaivá lettek, hányan vannak társulatunk kötelékében az utódok közül? ezeket az a mult, a melyben őseik szerepeltek. alig érdekli. Talán a korszellemében rejlik valami, talán némely külföldi történetírói iskolának is van része abban az irányzatban, hogy iróink magának a történetnek csak bölcsészeti irányzatát vizsgálják és dolgozzák fel — lehet, de a »tranquilla potestas«-nak küzdeni keli ez irányzat ellen a történet emlékeinek mennél több oldalú s tömegesebb napfényre hozásával. Egy év kevés idő. Egy olyan zaklatott év, mint a mult év volt, csak tanulmányok befogadására alkalmas ; de azért tettünk annyit, amennyit teliettünk. Számoljunk be. Miután 1895-ben egy év alatt három kötet Oklevéltárt adott ki társulatunk, a mult évben be kellett érnie azzal, hogy a jövő évi publicatiókhoz tegye meg az előkészületeket. A Teleki nemzetség liberalitása lehetővé tette, hogy a Teleki Mihály levelezéseinek összegyűjtésével megbizott Gergely Samu tagtársunk a párisi külügyminisztérium levéltárában s a bécsi állarni-és hadi-levéltárban tegyen kutatásokat, s az ott talált rendkívül becses adatokkal egészítse ki sikeres gyűjtésének eddigi gazdag eredményét, mely valószínűleg még ez évben sajtó alá fog adatni. A Zichy Okmánytár indexének elkészítése is munkába van véve Kammerer Ernő tagtársunk szerkesztése alatt, ki most már a IX. köteten is dolgozik, mely annyira elő van készítve, hogy még a tavasz folytán sajtó alá kerül s méltó párja lesz a VHI-iknak. Nagy erkölcsi diadala volt népszerű felolvasásainknak ; kettőt tartottunk a mult évben, s mindkettő Káldy Gyula tagtársunk felolvasása volt a magyar zenetörténetéből véve. Tanulságos felolvasását zenei előadásokkal kisérte, s ezek az előadások, mintha a rég letűnt időknek visszhangjai lettek volna, nagy hatást tettek a hallgatókra ; így szólalt meg nálunk először a régi bujdosók tárogatója, ez az elfelejtett hangszer, mely annyi dicső emléket vitt magával a sírba. Társulatunk közlönye a »Századok« azon volt a mult évben is, hogy lehetőleg történetünk minden korához járuljon 14*
