Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 147 Itt nem terjeszkedhetünk ki mindazon intézkedésekre, melyekkel irgy az országos törvényhozás és közigazgatás, mint a megyék és városok, a községek, közbirtokosságok, maguk a nagyobb birtokosok, éliikön a királyival, aztán az erdészeti tudomány, szokás és gyakorlat minden egyes korban gondozták az erdőt s útját állották a pazarlásnak. Ez oklevéltárban elszórt ezernyi adatot kellene e végből összefüggésbe hoznunk s ezzel annak az erdészeti szakembernek mesterségébe kontárkodnunk, ki a magyarországi erdők történetét majdan meg fogja irni. Mi itt csak arra fogunk utalni, hogy nem volt történelmünknek oly szakasza, mely egészen elzárkozott volna az erdei kultura feladatai elől. Xem akarjuk túlbecsülni azt a körülményt, hogy már árpádkori okieveinkben is előfordul a foresta szó, bár tudjuk, hogy ezt a merőben középkori elnevezést a külföldi (franezia-, angol-, német- és olaszországi) latin oklevelek csak administrált erdőkre alkalmazzák ; mint annyi más franezia vagy olasz terminus, szintén II. Endre keresztes hadjárata után juthatott be latin stílusunkba.1) Fontosabb, hogy az óriási királyi erdőgazdaság gondozására már a XII. században fejlett szervezetre akadunk az erdő óvók, ezek decuriói és centuriói személyében (az erdő óvók első nyoma a I. köt., 9. számú oklevelében található 1156-ban), valamint liogy elvétve már ebben a korban (1258-ban ill. 1262-ben) helyhez kötött irtási valamint faeladási tilalommal találkozunk. Idővel persze mind jobban felszaporodnak a fa jogtalan vagy czélszerütlen irtására vonatkozó adatok.2) Az irtási és faárulási tilalom, a hol azt az érdekeltek szigorúan megtartatják és a hol széles körben alkalmazzák, az erdővédelemnek bizonyára igen radikalis módja, de kíméletlen a közgazdaság egyéb ágaival szemben. Kevesebbet vétettek ez utóbbiak ellen s mégis igen jótékonyan hatottak az erdészetre a védelem ujabb nemei, minők az erdőben való tüzelésnek és az avargyujtásnak tilalma, főkép pedig a kecskék és juhok erélyes kitiltása, mely utóbbival e gyűjteményben 1555-től kezdve legalább is száz alkalommal találkozunk. E tilalmak respectáltatására most már nemcsak a király, de a nagyobb 9 A foresta szót ld. pl. Fejér, Cod. Dipl. IV. köt. III. r. 43. lap. A foresta a latin foris, /'oros-ból származik, a kései latin forasticus (külső) szó révén. Eredetileg csak tilalmast jelentett, oly területet tehát, honnan valaki másokat jogosan kitilthatott, még pedig nem csak földet jelentett, de vizet is. (Innen aztán a franezia nyelv ez állandó összetétele r eaux et forêts.) ä) Pl. I. köt. 80. sz., 106. sz, stb. - . 10*