Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

148 TÖRTÉNETI IRODALOM. erdőbirtokosok is külön felvigyázó személyzetet foglalkoztatnak (erdőmestereket, erdészeket, erdőkerülőket, u. n. Reiter-eket, I. köt. 68. 1.) s e személyzet helyzetéről, szolgálatáról szintén sok felvilágosítást nyújtanak az itt közölt, nagy részben kiadatlan oklevelek. Az erdőket különben nem egyformán, hanem jelentőségükhöz képest védték és gondozták. Jó sokáig az alsóausztriai kamara volt a legkülönb magyar erdő gazda. A bányaerdőségekre azért fordított oly éber gondot, hogy bányáinak és kohóinak zavartalan működését biztosítsa, a fraknói, kismartoni és magyaróvári uradalmak erdeire pedig (melyek közjogunk nagy sérelmére még továb neki voltak alávetve) már maguknak az erdőknek rendkívüli jövedelmezősége miatt.1) Minden jel arra mutat, hogy a XVI. és XVII. századokban ezek az erdők voltak hazánkban a legokszerúbben kezelt erdők. A XVHI-dikban ugyancsak idegen hatóság szerzette a legtöbb érdemet a magyarországi erdők körül. A bécsi udv. főhaditanács ez, mely várerőditő és országvédelmi tekintetekből nagy körültekintéssel, buzgó ügyszeretettel és czéltudatosan ügyelt Délmagyarországnak a török háborúk alatt megritkult faállományára. Lassan bár, de fennakadás nélkül fejlődött az a módszer is, melyen az erdőket »élik és hordják«. Á haladottabb vidékeken, nevezetesen ott, hol sok épületfára volt szükség, a harácsoló rablógazdaságról elég korán térnek át arra a többkevesebb következetességgel alkalmazott elvre, melyből utóbb a szálerdőüzem fejlődött; a XIV. és XV. századokban pedig némely erdőken, úgy látszik, már a tarvágást is alkalmazzák, fokozatosan felújító vágásokkal, ha ugyan szabad e modernebb és tiszta műszót e régi zavaros állapotokra alkalmaznunk. Igy Zsigmond király 1426-ban azt rendeli a zólyomi főispánnak, hogy a kir. erdőkből minden esztendőben folytatólagosan más és más részt jelöljön ki vágásra, s meghagyja egyúttal azt is, hogy az ily módon egyszer kijelölt erdőrész fái sorjában kivágassanak, valamennyien, végig, mert csakis ezután szabad váltakozva rátérni a más és más időközben kijelölt erdőrészre ; ugyanott szigorúan tiltja az irtás felszántását, hogy újra erdő nőhessen fel a kopár helyen (I. köt., 87. sz.) Nem lehetetlen, 9 A fraknói várkapitány 1577-iki jelentése szerint »das fortsgeld, das trägt ein yahr über fünfhundert gulden« (I. köt., 192 1.) jóllehet, hogy »die drei besten einkhommen den herrschaften entzogen und weil grosse Verweisung auf den herrschaften liegen« (u. o. 198. 1.) A tűzifa folyóölét idegeneknek 10—12 krért, az uradalom területén lakóknak 6 krért vesztegették ; selejtes fát (windtfähl vagyis széldeszkákat és wüpfelholz-ot) 4 illetőleg 1 krért (u. o. 195 1.)