Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 143 XV. századokban hazánk, a faipar dolgában, úgy látszik, nem állhatott sokkal mögötte Európa bármely nemzetének. Elég, lia azt az egy tényt tartjuk szem előtt, hogy Zsigmond király idején parkettgyár volt Kassán. Nos, ez a virágzó faipar az erdőn élősködött. Az erdő szolgáltatta azt az anyagot, melyből a sok ács, asztalos, bognár, pintér, kerékgyártó, kádár és esztergályos (fafaragó) századokon át épitette a házakat, malmokat, hidakat, hajókat, pajtákat, csűröket, hodályokat s karám okat, és készítette a háztartásnak, és még inkább a mezőgazdaságnak száz meg százféle szerszámát, edényeket és kézműveket, aztán a szőlőkarók milliárdjait. De sem ez a sok fa, sem az, mely nem a mesterember, hanem directe a fogyasztó közönség kezére jutott (főzésre, fűtésre, világításra,1) temetésre, sövényekre stb.): mind ezr bár mekkora tömegre rúghatott is, nem igen ártott az erdőnek, mert a mit emberi kéz feldolgozhat, nem vetekedhetik azzal a kincscsel, melyet az erdő a természet erejéből évenkint producált. De lia az erdő a faipart nem sínylette is meg, legalább nem a középkorban, de igenis megsínylette az ipart a maga általánosságában, főkép attól az időtől kezdve, midőn háttérbe szorul a hideg kezelés a hővel dolgozó fejlettebb iparágak előtt. Ez volt, mint mindenütt, úgy nálunk is az erdők egyik megrontója. Ea kellett a fazekasnak, a serfőzőnek, a kovácsnak. bádogosnak, a tégla és cserépvetőnek (ennek csak Zsigmond kora óta), a harangöntőnek, utóbb, a XVI-dikban, a sok üveghutának, salétromfőzőnek, mészégetőnek (igenis mészégetőnek) s mit tudhatom ki mindenkinek, mikor még a pékek éskalácsosok fatékozlásáról is hallunk panaszokat !2) A legtöbb fa azonban a bányáknak és kohóknak kellett, a tárnaépitésre és az érczolvasztásra. Sehol sem prédálnak annyi erdőt,, mint épen a bányavárosok környékén. A faszén, melylyel már a XIII. században találkozunk, a XV-dikben, midőn az erezet már itthon kezdjük olvasztani, ép az ezüst, vas, réz és ólomolvasztók közelében igen keresett czikk. A XVI. században roppantul felszökik az ára, nem más okból, mint az erdők túlságos kihasználása miatt. Ezt egyenesen kimondja Selmeczbánya tanácsa a kir. bányabiztosoknak irt 1564-diki jelentésében, a Balassa, Dobó, Dóczy és Lipcsey családok tömeges 9 A gyantatartalmú szurkos fáklyakarókat helyenként még a múlt század végén is használták. Ld. I. köt. 149. a., II. köt. 106., 116. és 108. a_ okleveleit. s) Például I. 72. 1., II. köt. 525. 1. stb.