Századok – 1897

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz kortörténelme - I. 97. o.

100 SÖRÖS PONGRÁCZ. I. A jellemzések Forgáchnál. Ismeretes elv, hogy annak, ki pártszempontból ir, vagy gyanússá válik, hogy egyesekkel szemben nem tárgyilagos, hanem a személyes indító okok hatása alatt áll, csak akkor hihetünk, ha jót mond ellenfeleiről, közönbösen nyilatkozik pártfeleiről, szigorúan barátairól. Elfogadható ítélet, ha hozzátesszük, hogy nem szükségképpen igaz állítás, hogy az ellenfélről mondott kedvezőtlen Ítéletek a priori visszautasítandók. Csak gyanakodással, erős fentartással kell ezeket fogadnunk s az egykorú forrásokkal való egybevetéssel helyes vagy túlzott, illetve igazságtalan voltukat beigazolnunk. Ezen szempontokat ha szem előtt tartjuk. Forgách jellemzéseiből, melyek pedig igen nagy számmal vannak, csak bárom jellemzést fogunk visszautasítani, Oláhét, Delphiniét és Miksáét. Oláhot túlságos rossz színben tünteti föl Forgách, pedig hogy nemesebb megítélés illeti meg, Kollányi sikeresen megbizonyította 1

) Forgáchcsal szemben, ki alacsony származású, megvesztegethető, másokat megrontó egyénnek tünteti föl (Forgách 55., 254., 302. és 343. 1.). Delphini jellemrajzát sem fogadhatjuk el (301. 1.), mert bár az országgyűlések határozataiból világosan látjuk, hogy nem volt kedves ember s járandóságait is el akarták vonni, a róla irt sok erkölcstelenségnek azonban más forrásban nem találjuk igazolását. Miksáról bizonyos, hogy nemzetünk jóakarója nem volt s az országban kedvelt személy sem, de azért Forgách túlzásba esik, midőn az önzését rajzolni akarván birtokharácsolásokat vet szemére (v. ö. pl. 301. és 422. I.).2) Forgách életrajzában eléggé látjuk » az okokat, melyek az írót e bárom személy éles, túlzottan, sőt igazságtalanul szigorú jellemzésére bírták. Ha azonban a még Fofgáchban levő nagy számú jellemzés mellett e hármat figyelmen kivűl hagyjuk, egészen más megítélés alá kell vonnunk Forgách jellemzéseit, mint szokás; oly sok értékes dologgal, adalékkal találkozunk nála. Összefoglalom előbb Ítéletemet s azután példákkal igazolom. Nem befolyásolta Forgáchot a bála, nem a barátság. Nem irt pártszempontból. Tény ugyanis, hogy Forgách éppen oly szigorúan megrójja, a ki Erdélyről a Habsburgokhoz pártol, 9 A Kath. Szemlében (1888) közölte Oláh jellemrajzát, mely dolgozatával pályadijat is nyert. 9 Másrészt azonban bizonyos, hogy az országylilésen ismételten szóba került a Henningektől elvett Stubicza és Szomszédvár ügye. V. ö. Magy. Országgy. Emi. V, 228. és 237. 1. 1.; majd 1572-ben újra szóba hozzák (u. o. 305. és 365. 1.)