Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

818 A HORVATHY CSALÁD LÁZADÁSA, párt utolsó maradványa is megsemmisült; a kár azonban, melyet ezen párt politikai és harczi működése, I. Lajos halálától kezdve, a magyar tenger vidéki ügynek okozott, nem volt többé jóvátehetö, mert főkép ezen működésnek tudandó be, hogy a Magyarország és tengervidék közötti közjogi és állami kapocs annyira meglazűlt, hogy még az érdekközösség tudata is mind a két részről veszendőbe ment, és helyébe egy éles áthidalhatlan ellentét lépett. Ezen ellentét úgy Magyarország mint a tengervidék legnagyobb kárára vált, gyümölcsét pedig mint a kettőnek ellensége aratta, a háttérben türelmesen leskelődő Yelencze. A Horváthy-párt végleges letiprása után Zsigmondnak és a magyar állameszmének ügye győztesnek látszott a tengermelléken. Spalató, Sebenico és Trau ismét meghódoltak a királynak; Ragusa, ennek érdekében, nagy sikerrel és dicsőséggel hadakozott ugy Ostojával mint Lászlóval is; a hatalmas és nagy befolyású Hervoja nyíltan átpártolt a magyarokhoz; és három hatalmas főúr, Garay Miklós nádor, Frangepani Miklós vegliai, modrusi és zengi gróf. és Czilley Hermann gróf*) egyezményt kötöttek maguk között, hogy minden netalán jövőben Zsigmond ellen kelétkező pártütést közös erővel el fognak nyomni. Csakis az egyetlen Jádra, a hol erős nápolyi őrség volt, maradt még László hatalmában. Sajnos, hogy Zsigmond nem csak ez utóbbi körülménynyel szemben közönyös maradt és mit sem tett Jádra meghódítására, de hogy még ezen kívül is a visszahódított tengervidék kormányozásában hibát hibára halmozott. Igy például az álnok Hervojának meghagyta a Lászlótól nyert »spalatói berezeg«-i czímet, és a nagyfontosságú Spalatónak korlátlan uralmát; ezáltal önként lemondott egyik legtekintélyesebb dalmát város birtokáról, egy megbízhatlan szövetséges javára, ki most ott mint egy kis király udvart tartott, követeket küldött a szomszéd államokhoz, önálló politikát űzött, és egyáltalán úgy viselkedett, mintha Zsigmondnak mindehhez semmi köze sem volna. Nem csoda, hogy azután a többiek is úgy vélekedtek, főképen a velenczei signoria, ki Hervoját aranykönyves nemesének bevette J) Czilley nem volt ugyan Zsigmond alattvalója, hanem egy nagyhatalmú stájerországi főúr, mindamellett azonban Zsigmondnak benső barátja ; már Nikápolynál is találkoztunk vele. 1406-ban Zsigmond még szorosabb viszonyba lépett Czilleyhez, minthogy annak Borbála nevű leányát nőül vette ; ezáltal a király Garay Miklóssal is sógorságra lépett, nemkülömben, és pedig második ízben, Jagelló, lengyel királylyal, miután e kettő Czilley Hermann gróf két más leányát vette feleségül. (Hedvig királyné 1399-ben meghalt volt.) Zsigmond 1406-ban kinevezte az ipját Horvát-, Sziavon- és Dalmátország alkirályi ranggal felruházott bánjává.