Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

ÉS A MAGYAR TENGERV1DEK ELSZAKADÁSA. 819 és bőven ellátta pénzzel és fegyverrel. Még megfoghatatlanabb volt Zsigmond magatartása Ragusával szemben. Ezen város valamennyi dalmát partváros között az egyedüli volt, mely mindég Zsigmond mellett foglalt állást; és gazdagságánál, hatalmánál, nagyszámú hajóállományánál — ez időben 300 messzejáratú hajóval bírt — és derék bátor lakosságánál fogva fel is ért mind a többivel együttvéve. Elszánt bátorsággal Ragusa szembeszállt Lászlóval és Ostojával egyszerre, úgy tengeren mint szárazföldön. Gozzo Marino és De Gondola Jakab ragusai vezérek megverték Ostoja hadait 1407-ben, azután több gályával feleveztek a Narenta folyón Bosznia belsejébe, és azt annyira pusztították tüzzel-vassal, hogy nagyban hozzájárultak ahhoz, miszerint Ostoja Zsigmondtól békét kért és neki meghódolt. Volzo Bobali ragusai tengernagy pedig 1410-ben fényes tengeri ütközetben győzelmet aratott László 9 gályából álló hajóhada felett, mely Ragusa és Cattaró támadására készült.2) És daczára ezen nagy érdemeknek Zsigmond e hü, derék és erős szövetségest, Ragusát, melyben minden kellék és feltétel megvolt, hogy a magyar tengerhatalom ujabb kiindulási és központjává váljék, elkedvetlenítette magától egy eljárás által, mely nagyon hasonlít a Jádra-Pago-féle ügyhöz. Ragusa és Spalató között viszály létezett Curzola. Lesina és Brazza szigetek birtoka miatt; mind a két fél Zsigmondhoz fordult, és ez Ragusa javára döntött; nemsokára azonban meghagyta ennek, hogy a szigeteket adja ki Borbála királyné egy kegyenczének, Sachez Lászlónak; ez utóbbi pedig sietett a könnyen nyert prédát a velenczeieknek jó pénzért eladni! Az ilyen esetek, és a tétlenség, melylyel Zsigmond Jadrát az ellenfél birtokában hagyta, szükségkép aláásták tekintélyét, és növelték a lassan és csendesen, de biztosan, és temérdek pénzével mindent leigázó Yelenczének hatalmát. Közeledett immár a végkatastrópha, mely a hanyatló magyar tengerhatalomnak épen akkor hirtelen véget vetett, mikor a körülmények annak újjászületését lehetségessé tették volna. Es ezen végkatastrópha dicstelen, kicsinyes, üzletszerü módja rút foltot vet egyrészt Zsigmond uralkodói tehetségére, ki ez ügyben csakugyan nem állt feladatának magaslatán, másrészt azonban kedvezőtlen világításba helyezi a magyar nemzet akkori politikai ösztönének korlátoltságát is, mely közönyösen és szinte kárörvendve nézte, mikép szakad el testétől a hatalom, a jólét, a haladás és a művelődés egyik főattributuma, a tengerészet. Nápolyi László egy pár év múlva megsokalta a magyar 2) L. Engel, Geschichte des Freistaates Ragusa.