Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

ÉS A MAGYAR TEN'GERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 817 lalatra halmozván, azáltal képtelenné lett bármelyik irányban nagy eredményt elérni. Nagyravágyó nyugtalan lelke, mely nem nélkülözte a történeti nagyság egy bizonyos fokát, és genialia sokoldalúsággal és éleslátással, de nagy könnyelműséggel és állhatatlansággal is bírt, világuralomra vágyódott. Szent István dicső koronájával meg nem elégedett; a lengyelt, melyre nagyon áhítozott volt, nem bírta elérni; most tehát a cseh után nyúlt, melyet csakugyan, és pedig nem épen a legscrupulósusabb eszközökkel, fejére tehette; és előtte lebegett még minden vágyának legforróbbja, a római császári korona, melynek elérhetése minden más tekintetet a háttérbe szorított. Azonkívül még az, az egész kereszténységet két pártra osztó egyházi schisma kiegyenlítésén és egy, az ő befolyása alatt álló általános zsinat létrejöttén fáradozott; az ellenpápák felett ő akart bíráskodni; az eretnekséget, mely Európának több helyén terjedni kezdett Wicleff tana folytán, ő akarta kiirtani; bizony széles egy programm volt mindez egyszerre, egy embernek! Magyarország ügyeire tehát gondjának csak egy csekély része maradt hátra; és csakugyan nagy szerencse volt Magyarországra nézve, hogy legfélelmesebb ellensége, Bajazid szultán, épen ugyanakkor egy nálánál' még rettenetesebb ellenfél, Timur-Lenk tatár khán által Ázsiában lett elfoglalva és legyőzve. Zsigmond tehát nem volt az országban, épen mikor jelenléte legszükségesebb lett volna; szerencséje azonban most sem hagyta el. Két hű embere, Garay Miklós, 1403. óta nádorr és Stibor pozsonyi főispán, könnyű szerrel kiverte László hadait az országból; és miután László erélytelensége és félénk távolmaradása miatt még a tengervidéken is a megvetés tárgyává lett, Zsigmond pártja ott is ismét felülkerekedett. Még a ravasz Hervoja is, finom politikai érzéssel szimatolván a készülődő változást, elpártolt Lászlótól és közeledett Zsigmondhoz, ennek újból felajánlván jó szolgálatait. Csak Bebek Imre maradt hű az ő már annyi kudarczot szenvedett szerencsétlen és hazafiatlan ügyéhez; ismét mozgósította vránai vitézeit, és síkra szállt László zászlaját lobogtatván, azonban Maróthy János által teljesen megveretett, és Boszniába menekült Ostojához; végsorsa ép oly ismeretlen mint elődjéé Berizlóé. A vránai perjeli méltóság egyelőre nem lett betöltve, hanem Yranának és számos magyarországi birtokainak közigazgatása a két tengermelléki bánra, Péchy Pál és Bessenyei Pálra, lett bízva; ugyanazon Bessenyeyre, ki kevéssel ezelőtt Bebek által Bihácsnál legyőzetett és foglyúl Nápolyba küldetett. Bebek Imre és a vránaiak legyőzetésével a Horváthy-