Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

814 a horváthy csalÁd lázadÁSa, sTB. szerencsétlenül választott expediensliez folyamodott; így például Frangepani Miklóstól, királyi vár elzálogosítása mellet, 17.000 aranyat vett kölcsön; leginkább ártott azonban úgy tekintélyének, mint hatalmának azon mód, mellyel Jadrától pénzt csikart ki. Jadrát még mindég foglakoztatta már említett peres ügye Pago szigetével; láttuk, hogy Zsigmond két év előtt Pago javára döntött volt, és a szigetet Jádra fenhatósága alól felszabadította. Most, 1399 elején, Zsigmond megizente Jadrának, hogy 40,000 aranyért kiszolgáltatja neki a pagóiakat. Jádra kapva kapott az alkalmon, és sietett e tekintélyes összegnek első részletét azonnal lefizetni; de. miután Pago ez egyezmény ellen tiltakozott és fenhangon odanyilatkozott, hogy még fegyverrel is ellentál keresztülvitelének, Zsigmond azt mondta a jádraiaknak, hogy ez ügygyei tovább nem törődik; lássák, mikép boldogulnak a makranczos szigettel ; pénzüket azonban megtartotta. Több sem kellett természetesen, hogy Jádra most már egész nyiltan László táborába átpártoljon és Hervojával szövetkezzen; és vele a többi tengerváros nagyobb része is. Garay, ki a bosnyák hadjárat vezetésével meg volt bízva, ily körülmények között semmire sem mehetett: Zsigmond maga pedig, elkedvetlenítve, hátat fordított nem csak a tengervidéknek, de Magyarországnak is, és Csehországba ment> ott élvezeteket és kalandokat keresni. Csak 1401 elején tért ismét vissza Budára. Nem csoda, hogy Zsigmondnak annyi balfogása ezalatt megérlelte elkerülhetlen gyümölcsét. Egész Magyarország kész volt a lázadásra, és 1401-i ápril hó 28-án kitörésre jött. E napon nagyszámú főúr, élükön a két Bebek (Detre a nádor, és Imre, a vránai perjel,) felment a budai várba, és itt a vránai perjel szája által egyszerűen tudatta Zsigmonddal, hogy ezennel megszűnt királyuk lenni és hogy az ő foglyuk. Egyetlen egy sző, egyetlen egy kar sem emelkedett Zsigmond javára, és a polgárság, a nép közönynyel nézte, mikép távoh'ttatott el fővárosából erős őrizet alatt, és vitetett fogságba, előbb Visegrádra, majd Siklósra. Még Garay-ék mindeddig tántoríthatlan hűsége sem emelt kifogást, igaz, hogy mint csakhamar mutatkozott, épen Zsigmondnak jól megfontolt érdekében. Mert a főurak egyetértése, a milyen kitogástalan volt ennek letételében, ép oly hamar véget ért, mihelyt egy uj királynak választása jött szóba. Azonnal négy párt keletkezett: az országnak északkeleti része Jagelló lengyel királyt, nyugoti része Albert osztrák herczeget, a tengervidék László nápolyi királyt akarta a magyar trónra emelni, míg egy negyedik párt magyar nemzetiségű király szükségét