Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

ÉS A MAGYAR TEN'GERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 813 fondorlatai által és ennek javára 1399-ben Ragusában keletkezett, még idejekorán felfedeztetett és véres szigorral elnyomatott; több benne részes ragusai nemes, (Zamagna Niccoló és Jakab, Bodazia Lorenzo és Simon), fejével lakolt. Ugyanazon évben Ragusa több gályát küldött Jadrába, hogy ott egy már kitörésre jutott hasonló mozgalom leverésében segédkezzen a patricziusoknak a felkelő köznép ellen.1) Időközben Zsigmond újabb kisérletet tett volt, hogy a tengervidéken a rendet helyreállítsa, de épen az ellenkezőt eredményezte. Még 1397-i november havára országgyűlést hívott volt össze Zeng városába; de odamenet értesült, hogy Hervoja nyíltan Lászlóhoz átpártolt, és török segédcsapatokkal betört Horvát-Szlavónországba. Ily körülmények között a zengi országgyűlésről nem lehetett többé szó; a helyett azonban ezt Körös városába hívta össze, 1398-ra. Ott meg is jelentek a tengervidéki és a magyar főurak; az utóbbiak között azonban Zsigmond régi ellenségei, Laczkófy István és Simontornyay István is, kik árulásuk által annyira hozzájárultak volt a nikápolyi csata végzetes kimeneteléhez, még pedig nagyszámú fegyveres kísérettel és daczos magatartással. Megjelenésük és fellépésük annyira felbőszítette az indulatos Zsigmondot, hogy a két főurat, teljes ülésben, elfogatta és minden ítélet nélkül, mint felség- és honárulót, azonnal helyben lefejeztette, hulláikat pedig az ablakon ledobatta. Ezen sommás eljárás rémes benyomása alatt az országgyűlés nyomban elszélyedt, eredménytelenül ; meg keli vallani, hogy Laczkófy és Simontornyay csakugyan rászolgáltak volt sorsukra, azonban az igazságszolgáltatás törvénytelen és zsarnok módja természetesen igen rossz vért szült, és újonnan apasztotta Zsigmond híveinek számát. Igy tehát a Hervoja ellen szükségessé vált hadjárat és nápolyi párt fékentartása sem sikerülhetett. A közhangulat most már a tengervidéken is mindinkább Zsigmond ellen fordult; jelét adta annak Trau városa, melytől Zsigmond a hadjárathoz kellő ostromszereket és hajitógépeket, valamint a hozzá értő embereket kérte. A »hajítógépek« alatt alighanem ágyűk értendők; a trauiak, kik az elsők voltak a lőpor használatában a magyar korona területén2), 1381 óta, hires mechanikusok és pattantyúsok voltak ; de Trau városa vonakodott ezen kérelemnek megfelelni. Azonkívül Zsigmondnak, mint rendesen, ügy most sem volt pénze; hadjáratra pedig kell! Hogy pénzt szerezzen, több 9 Ugyanott. 2) L, Lucius, Memorie istoriche di Tragurio, Cornides-nél.