Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

ÉS A MAGYAR TEN'GERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 811 az volt, hogy éppen akkor Dabiscia bosnyák király meghalt, 1396 vége felé, és most, az 1393-i egyezmény folytán, Boszniát Magyarország részére kellett volna birtokba venni. Miután azonban a magyar királynak minden hire veszett volt, ez ügygyei, sajnos, Magyarországban senki sem törődött; mig Boszniában természetesen nem akartak rá emlékezni. TvartJcó-Sura még mindég tartotta magát a tartomány északi részében; déli részében pedig most Ostojá-nak akadt pártja, ki trónra emelni akarta és őt a királyi czímmel megtisztelte; és a két vetélytárs végre abban állapodott meg, hogy az országot felosztották maguk közt, és az egyik felében Tvartkó-Sura, a másikban Ostoja lett király; Magyarországnak senki által fen nem tartott jogos igényéről szó sem volt többé. Külömben a a két nevezett király is csak névleges uralkodó maradt, és a tulajdonképeni hatalom egész Boszniában Hervoja kezében összepontosult. Ez utóbbi, az elhunyt Tvartkó politikáját folytatván, következetesen a magyar tengervidéket tartotta szemmel, hódítási utógondolattal; és hogy ott biztos támpontot nyerjen, szoros összeköttetésben maradt a vránai vitézekkel és perjelükkel. Időközben egész váratlanúl Zsigmond is egyszerre feltűnt a láthatáron, és pedig épen ott, a hol talán legkevésbbé várták, a tengervidéken. A rhodusi Jánosvitézek, egy gályáján megérkezvén, 1396-i deczember hó 19-én Lacroma szigetén kikötött, és 21-én Bagusába jött. Úgy látszik, hogy Zsigmond a fogadtatással, melyet Bagusában talált, nagyon meg volt elégedve, mert a város rettore-jének, Resti Marino-nak, még deczemb. 26-án az arany-sarkantyú rendet adományozta; egy olyan magas kitüntetés, mely eddig csak koronás fejedelmet ért; és egyúttal elrendelte, miszerint ezen méltóság jövőre mindég Ragusa városának rectorságával összekötve legyen. Azon hajó kapitányát pedig, melyet Bagusa városa neki a továbbutazásra felszerelt, és melyen Spalatóba vitorlázott, egy Giovanni nevü ragusai embert, főúri rangra emelt, a Tliallóczy név adományozása mellett. (L. Engel, über Sigmunds Aufenthalt in Bagusa, Schedius' Zeitschrift, IV., 232.) Ezen Thallóczy fiai és utódai későbben még nagy szerepet játszottak a magyar történetben. — Bagusa által pénzzel ellátva — a tanács két évi adót előre megszavazott neki, és ezt még 2.000 arany ajándékával megtoldotta — Zsigmond hajón Spalatóba ment, és onnét Kninbe, hol több ideig időzött, és hol magyar hívei, Garay és Maróthy, fegyveres erővel hozzá csatlakoztak, hogy visszatértét Magyarországba, Bosznián és Horvátországon keresztül, biztosítsák.