Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

ÉS A MAGYAR TEN'GERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 809 nagy, Mocenigo Tamás, főparancsnoksága alatt; liogy ezen számból mennyi esett a velenczei és mennyi a Sz.-Jánosrendi kontingensre, és ez utóbbiból mennyi a vránaiakra, nem voltam képes kipuhatolni. Bizonyos azonban, hogy ezen hajóhadnál magyar hajók is voltak; hülönösen emlittetik egy hajó, mely Jádra városa által Zsigmond személyes használatára lett fel szerelve, és mely szintén a Fekete tengerbe evezett. Budáról Zsigmond a Duna mentén vonult lefelé; 70 nagy teherhajó, élelemmel és borral megrakva, kisérte a folyón seregének menetét. A Vaskapu táján az oláhok fejedelme, Mircse, is csatlakozott hozzá, ugy hogy a sereg most már 130.000 főre felszaporodott: ezen nagy erővel csakhamar elfoglalta Orsova, Widdin és Rahova várait, és azután a dunamelletti Nikápoly ostromához fogott, ugyanazon helynek ostromához, hol mult esztendőben győztes volt. De most Bajazicl szultán, ki épen Konstantinápoly ostromával foglalkozott, már nem hátrált előtte mint tavaly, hanem roppant sereggel elejébe sietett, a nagyfontosságú Nikápoly felmentésére. 1396-i szeptember hó 28-án vivatott ott a világhirü csata; tudvalevő, hogy Zsigmond teljes vereségével végződött, daczára személyes bátorságának, daczára a magyarok és francziák hősiességének. A fiatal franczia leventék meggondolatlan harczvágya és esztelen hetykesége, mely fegyelmet nem ismert és dicsőséget mással osztani nem akart, mindjárt a küzdelem elején compromittálta a majdnem biztos győzelmet; és Mircse oláh vajda, valamint Laczkófy István erdélyi vajda árulása betetőzte a keresztény had veszedelmét, mely tökéletesen megsemmisült; a mi nem a harczban veszett el, az a Dunába lett szorítva és vízbe fult, vagy fogságba esett, hol a felbőszült Bajazid parancsára, ki szintén hatvanezer harczosát vesztette el, mind felkonczoltatott; csak egy pár franczia berezeg és főúr lett megkímélve, nagy váltságdíj reményében. Zsigmond maga kevés kísérővel, (Naillac nagymesterrel, Garay Miklós és Jánossal, Kanizsay János érsekkel, Czilley Hermann gróffal s a t.) nagy nehezen menekülhetett egy ladikban a Duna balpartjára; a helyett azonban, hogy onnét Magyarországba visszatért volna, az ott horgonyozó dunai flotilla egy hajójára szállt, és azon leevezett a Dunán egész a Fekete tengerig, hol a velenczei és rhodusi hajóhadat tudta. Magyar híveit elébb visszaküldte hónukba, egyszersmind Bebek Detrét nádorrá és Pászthói Jánost országbíróvá nevezvén ki, hogy hírt adjanak életbenmaradásáról, és távolléte alatt Garayval együtt az országot kormányozzák; maga pedig a Jádra által számára felszerelt gályára szállt, és az egész most már szükségtelen hajóhad és