Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Nagy Benjámin: A magyarországi jobbágy állapota. Ism. Szs. 740

történeti irodalom. 741-lag e kérdéssel, annál szívesebben láttuk értekezését, melyet ügyesen írt meg. Három fő részben — a jobbágy viszonya az államhoz, a jobbágy viszonya az egyházhoz, a jobbágy viszonya a földesúrhoz —- vizsgálja a jobbágy helyzetét, mely után számot ad arról, milyen volt a jobbágy jövedelme, melyből fizetségét teljesíté s végül a pórlázadásra' való reflexióval bezárja az értekezést. Bölcseletdoktori értekezésnek készült a mű s így szerzője fiatal ember; megengedi, hogy hiányaira, ellenmondására, kissé hirtelen Ítéleteire rámutassak. A czímen kezdem: Pór Antal már rég figyelmeztetett, ne írjunk Róbert Károlyt, hanem Carobertet vagy, ha ez nem tetszik Károly Róbertet. Ke gondolja oly félreismert alaknak Mátyást. Ugyan miért félreismert? Mert van, aki szigorúan alkotmányosnak mondja uralmát? Hisz ennek természetes alapja az alatta tartott sok országgyűlés. A műve végén meg Dózsáról mondja, hogy félreismert alak s csak Márki Sándor Ítélte meg helyesen. Teljes tisztelettel vagyok az említett jeles szerző iránt, de Márki Dózsája bizony idealizált. Csak tessék kissé megnézni bold. Szabó Károly közlését, Századok, 1876. 18—21. 1. — Ugyancsak itt Istvánfit »felületes«-nek mondja. Magam is elolvasgattam már némely dolgot Istvánfitól, de miért mondanám felületesnek, azt nem tudom; már tendencziózusnak mondhatom. de ez az utóbbi szépen lehet az előbbi nélkül. Csodálom, hogy a 31. lapon szidja a praelatusok nem fenkölt gondolkodását, mert nem akarták, hogy a földesúri nonát szedjék előbb, pedig hisz dúsgazdagok voltak, a 37. lapon meg azt írja, hogy jelentékeny jövedelemtől estek el a földesurak, ha a nonát másodszor veszik ki. Hisz a főpapság nem a maga zsebére speculált, hanem a jobbágyot kimélte, mert, ha a nonát először szedik ki, akkor nem 9-ed, hanem több mint 11-ed! Erre annál inkább kell figyelmeztetnem, mert maga mondja, hogy az igazi kritikus történelemíró higgadtan vizsgál s ez alapon pártatlan Ítéletet alkot. Egyébként ezek nem a mű alapját megrontó dolgok, hanem csak szeplők, melyet jövő munkálkodásaiban bizonyára előre eltávolít szelleme szülöttjéről. Szs. Zermegh János és Emlékirata. Történelmi forrástanulmány. Irta Molnár D. Szulpicz. Kőszeg, 1896. 57 l. Egy csinos dolgozatot szándékom bemutatni, melynek nem minden állítása pontos ugyan, de a főrészben, a bírálatban való jelessége miatt nyereségnek kell tartani még mindig sze-SzÁZADOK. 1896. VIII. FÜZET. 48