Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Nagy Benjámin: A magyarországi jobbágy állapota. Ism. Szs. 740

740 történeti irodalom, értékben egy hordó bort s Tamás fogarasi plébánosnak egy 8 oszporát érő halat küldött. 1550. szept. 21-én özvegyének »azon sok és hű szolgálat fejében, melyet a boldogult mester úgy az iskola, mint az egyház vezetésében szerzett«, a város és a Bárczaság 150 frt kegydíjat ajándékozott. A reformátor életének utolsó esztendejében különben még apáczák laktak a brassai zárdában s a könyv 1540—50-ről közli a bárczasági káptalan számadásait is. Igaz, hogy az a Jeremiás brassai plébános, ki e számadásokat 1540-ben vezetni kezdte, 1542. május 14. maga is megházasodott s ez alkalommal plébánostársai egy 1 frt 7 oszporára becsült szőnyeggel lepték meg őt. Néprajzi tekintetben szintén kiaknázásra várnak e könyv adatai. Sok mindenféle tétel vonatkozik pl. a czigányolcra vagyis egyiptomiakra. Ezek akkoriban még nem muzsikálással, hanem többnyire hóhérkodással, peczérséggel keresték kenyeröket. 1541—5 közt, ha jól számítottam össze, egyik-másik »lictor egiptius« 15 tolvajt akasztott fel, kettőt pedig lefejezett, ítájok bízták a vádlottak kinzatását, a rossz asszonyoknak a városból való kiseprőzését is, és velők verették agyon a kutyákat. A várost egészen ellepték a kóbor kutyák s ezek közöl a czigányok 1541-ben 494. s még tíz esztendő múlva is 342 darabot, tiz év alatt tehát közel 4000 kutyát pusztítottak el. De már levélhordásra, vasfogók és szegek készítésére, szénahordásra stb. is használták a czigányokat. A magyar nyelvész szintén sokat tanulhat e kötetből. A város lakosságának egy tekintélyes része különben is a legpompásabb magyar nevü ember volt s így nincs mit csodálkoznunk azon a sok jó magyar szón, melyet egy-egy fogalom jelzésére mint közkeletű kifejezést maga a német számadókönyv sem ritkán használ. Soraim czélja azonban csak figyelemkeltés volt. Ez az óriási kötet tiz esztendőről minden oldalról bemutat egy virágzó várost, de csak annak, ki a számok sokezer apró kavicsából mozaikképet tud kirakni. A város és a bizottság mindenesetre teljes köszönetet érdemel, hogy ehhez olyan becses anyagot szolgáltatott. DR. MÁRKI SÁNDOR. A magyarországi jobbágy állapota Róbert Károlytól 1514-ig. Irta Nagy Benjamin. Budapest, 1896. 8.-r. 62-\-l l. Bizonyára igaza van a szerzőnek abban, hogy a földmíves paraszt megérdemli a figyelmet, mert a magyar paraszt öntudatlanul is sajátszerű missiót teljesített a nemzet életében. Minél jobban megérdemli s minél kevésbbé foglalkoznak arány-