Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

ÉS A MAGYAR TEXGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 70í> a magyarok elfogadták királynak, ennek köszönte Mária megszabadítását, és azonkívül is több más oknál fogva hihette, miszerint jó barátot és szövetségest találand benne ezentúl is. Sőt nem lehetetlen, hogy az akkori doge, Yeniero Antonio, (1382 —1400), saját részéről is őszinte jó indulattal viseltetett Magyarország iránt, legalább a régi kölcsönös animositas a turini béke óta elenyészettnek látszott. Miután már, mondom, Zsigmond a köztársasággal jó barátságban volt és maradni akart, kényes helyzetbe hozta őt vele szemben a Tvartkóval való harcz, ki nem csak Yelenczének szövetségese és nagy kedvencze, de úgyszólván maga is velenczei volt, mint aranykönyves nobile. Talán, hogy a még nagyon fiatal és kevés tapasztalással biró Zsigmond azt is hitte, miszerint a köztársaság, mely maga intette a dalmátokat a Magyarország iránti hűségre, nem fogja a dolgokat végletig menni hagyni; talán hogy a signoria maga is őt ezen hitben megerősitette: elég az hozzá, ámbár Tvartkó csakugyan komoly ellensége volt Zsigmondnak, ez utóbbi az ellene való harczot, legalább a tengervidéken, nem fogta nagyon komolyan, és inkább abban bízott, hogy mindkettőjük jó barátja, Yelencze, majd valahogy rendet csinál. És így álltak még a dolgok, mikor az 1392-ik év folyamán, hamar egymásután, két kiváló alak múlt ki az élők sorából, ki épen ezen dolgokban főszerepet játszott: Palisznai János, vránai perjel, február 16-án, és Tvartkó István, boszniai király, márczius 23-án. Ezen két haláleset közvetve ismét új fordulatot ád a hanyatló magyar tengerészet ügyének, mely most már rohamosan végperczei felé siet. Palisznai Jánosban a lázadó-párt fővezérét, szellemi fejét és legnagyobb tekintélyét veszítette. Egyidejűleg több más vesztesség is érte a pártot: Horváthy Pál, a volt zágrábi püspök, földönfutóvá lett; Horváthy János, az egykori bán, bujdosás közben fogságba esett, és Pécsett kegyetlen kínzások között kivégeztetett. Tvartkóval a Horváthy-ügy leghatalmasabb külbástyája szált sírba; de mindamellett a pártütési szellem nem halt meg velük. A párt élére most Palisznai rokona és utóda a vránai perjelségben, Grabóricii Berizló János, állt, és ismét nagy buzgóságot fejtett ki az iránt, miszerint a megölt Károlynak kiskorú fia emeltessék a magyar trónra. Minden eddigi kudarcz daczára újra hangoztatott a Horváthy-párt részéről a jelszó, hogy csakis az Anjouház férfiágánalc van joga a magyar koronához. Több jelenkori magyar történetíró a Horváthyak magatartását politikai szempontból magyarázza és bizonyos határig védi. Ezen felfogás szerint épen a Horváthy-párt képviselte