Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

714 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, volna Magyarország tengerészeti és tengerhatalmi érdekeit és álláspontját; egyrészt az a törökök előrenyomulásából fenyegető veszedelmet korábban ismervén fel mint a távoli budai kormány, másrészt jobban ismervén Velenczének csak elodázott, de soha fel nem adott aspirátióit a magyar tengervidékre; e párt szükségesnek tartotta volna Magyarországnak Nápolylyal mint tengerhatalommal való szoros összeköttetését vagy tulajdonképen egyesítését, hogy képes legyen partjait úgy a törökök mint a velenczeiek ellen védeni, és, tekintettel az elkerűlhetlenül várható nehéz küzdelmekre, elleneznie kellett volna egy gyenge nő uralmát, mely még a belviszályok elnyomására sem. bírt tehetséggel. Azonkívül ezen párt határozottan a lex sálica mellett kardoskodott volna, mely az Anjou-házban mint franczia eredetű családban kizárólagosan kellett hogy érvényben legyen, és mely tudvalevőleg a trónöröklést csak férfiágban engedi meg. Én részemről megvallom, hogy a Horváthy-párt törekvéseit illetőleg nem tartom szükségesnek a politikai állásj>ont ily complex és eszményi voltát feltételezni, hanem beérem avval, hogy a Horváthy-család — állítólagos vagy valódi — közeli vérrokonságban állott a nápolyi királyi házzal, és azért ennek a- magyar trónra való emelése esetében magának is fényes állást és döntő befolyást remélhetett. Hiszen a lex salica már Nápolyban magában is tényleges léket kapott volt Johanna királyné hosszú uralkodása által, és így a mi azt az érvelést illeti, hogy a Horváthyak nem akartak nőt tűrni a trónon, ez a tények által elesik. Ezen érvnek csak addig volt értelme, míg Magyarországban Mária, Nápolyban pedig Károly uralkodott; most azonban a viszony megfordítva állott: Magyarországban uralkodott tényleg Mária férje, a fiatal, erélyes, harczias Zsigmond és Nápolyban Károly özvegye, a gyenge, indulatos és cselszövő Margit, kiskorú fia helyett és nevében. És mégis a Horváthy-párt, mely állítólag az erélyesebb védekezés szempontjából nem akar asszony-királyt, Zsigmondnak ellentáll, és Margitot akarja az uralkodással megbízni. Mindebből kiviláglik, hogy a Horváthyak pártállása nem politikai szempontra vezethető vissza, hanem csupán csak személyes érdekre. A vezérszerep nem maradt sokáig Berizló kezében, mert még az 1392-ik év folyamán csatározás alkalmával egy Yasics nevű királypárti horvát úr fogságába esett. További sorsa és vége ismeretlen. Utóda úgy a perjelségben, mint a párt vezetésében pelsőczi Bebele Imre lett, miből látható, hogy a vránai János vitézek többsége még mindég a nápolyi párttal tartott, és ezáltal a meghasonlást, mely Magyarország és a tengervidék .között már úgy is létezett, mindinkább nagyobbította. Bebek