Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 711 kerültek ki az idegen, franczia és olasz nemességből, mint ezelőtt, de nagyobbrészt belföldiekből, ennek következtében a pártszellem, mely ez országokat feldúlta, a rend belsejébe is behatolt, és e pártszellemmel együtt a fegyelmetlenség, az önzés, a szenvedély és a rossz erkölcs is. Hogy mily gonosz elemek nemcsak hogy eltürettek, de még felülkerekedtek is az egyházi lovagság keretében, annak Palisznai maga a legkirívóbb példája ; a királyi vér, mely állítólag ereiben folyt, elég volt arra, hogy a legmagasabb rangra érdemesnek találtassék. Es Palisznainak a vitézek között nagy pártja volt, mely párt most Nagymihályit nem akarta elfogadni perjelnek, hanem maga szakállára perjelválasztást indított. De ezen uj választás szavazatai is kétfelé szakadtak, egy részük a Horváthy család egy tagjára, Grabóriai Berizló Jánosra, másik részük pedig LaczTcófy Apor Albertre (István volt erdélyi vajda fiára) esett, kik mindketten a lázadókkal tartottak. És miután Palisznai maga, ki ez időben még Novigrádban ostromoltatott, szintén tovább is viselte a czimet, Vranának egyidejűleg nem kevesebb mint négy perjele volt egyszerre. Mihelyt Nagymihályi látta, hogy általános elismerésre nem számithat, sőt a többségben levő ellenzékkel szemben nem tarthatja magát Vranában, magához vette a Máriához hü maradt vitézeket és velük Novigrád elé vonult, hol segédkezett Barbadigónak Palisznait ostromolni. De még Novigrád eleste után sem juthatott székéhez, mert ezalatt Vranában Berizló szerzett magának elismerést, és vitte a dolgokat Palisznai szellemében, úgyszólván mint ennek helytartója, addig, mig ezen szívós és Hydratermészetü harczos harmadszor is visszatért Yranába 1389. és székét harmadszor is elfoglalhatta. Hogy ez megtörténhetett, főképen Tvartkó müve volt. ki akárhányszor is Palisznai ellen fordult a szerencse, ennek mindannyiszor biztos menedéket és segítséget nyújtott. De még tovább is ment a boszniai király nagy barátságában, mert mikor végre Zsigmond serege, Nagymihályi Albert és Bebek Detre vezetése alatt, Yranát 1389 vége felé keményen ostromolta, Tvartkó személyesen jött a vár felszabadítására, és a királyi sereget visszaverte. (Palisznai maga csak 1392-ben mult ki Yranában, természetes halállal; szerencsésebb mint több lázadó-társa: Horyáthy János, Korpádi János, s még többen, kik elébb-utóbb Zsigmond fogságába esvén, kínhalállal bűnhődtek.) Yrána e szerint egyik legnagyobb akadálya volt a partvidék meghódításának és pacificálásának; ez utóbbi egyáltalán külömböző eredménynyel ment. Zsigmond liíi vezérei, Losonczy László, Garay Miklós, Erangepáni János, Kanizsay István és 46*'