Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

708 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, gyalázatosságok elbeszélése, melyeket Horváthyék a fogságba esett udvarhölgyeken elkövettek.1) Ezen, lovaghoz és paphoz oly méltó hőstettek után, Vrána érdemes perjele, Palisznai János, azonnal hajóra ült és nagy sietséggel Apuliába evezett, hogy Károly özvegyének, Margit királynénak, Garay és Forgách levágott fejeit, gyöngéd figyelme jeléül, bemutassa, és egyszersmind segítséget kérjen arra, hogy most már f kis fiának Lászlónak meghódítsa egész Magyarországot. És Margit, elvakítva maró fájdalma és bosszúvágya által — hiszen atyját is, férjét is elpusztította a magyar királyi ház, és ő nem hiába volt nápolyi nő — megígért minden tőle telhető segítséget, ha neki a két fogoly királynét élve kiszolgáltatják, mert rajtuk akart válogatott bosszút állani. (Már abból is látszik, hogy akkor Erzsébetnek még életben kellett lennie.) Palisznai azonnal kész volt Margit kívánságát teljesíteni, és sietett haza felé, hogy a két királynét bünhödésre Nápolyba szállítsa. Hogy ezeket, ha vállalata sikerül, alighanem rettenetes sorsra juttatja, és nevezetesen hogy Mária, ezen akarat és önállóság nélküli gyenge teremtés, mindenben ártatlan volt, avval mit sem törődött. Kruppára érve, két foglyát tehát a tengerpartra vitte Novigrád várába, mely szintén a Jánosvitézeké volt, hogy ott hajóraszállásukat eszközölje. Időközben a diakovári merénylet híre, noha mint tudjuk, Erzsébet kormánya nem volt népszerű, mégis roppant felindulást keltett Magyarországban. A királynékon elkövetett durva méltatlanság mód nélkül felbosszantotta a lovagias magyar nemzetet, mely abban saját becsületét megsértve látta, mindenütt önként készültek amazok kiszabadítására. A közhangulatnak e kedvező változása Zsigmond előnyére is vált, kit most önként fogadott el a nemzet az »ország főkapitánya és ura« gyanánt, sőt nemsokára. 1387. márczius hóban, szabad választás utján trónra emelt.2) De még a tengervidéken is felálltak a királynék párthívei, és fegyvert ragadtak kiszabadításukra. Garay Miklós, a megölt nádor fia, Frangepáni János vegliai és zengi gróf, "Kanizsay István, Maróthy János és még többen rárontottak a Horváthyakra és megostromolták váraikat, tengeren pedig egy velenczei hajóraj őrizte a dalmát réveket és szemmel »Regmalis vero atrii virgines, tum nobilitate, tumque pulchritudine insignes, nocte eadem dedecoris lecto tractatae fuisse, quod apud me vei habet fidem, perhibentur.« Chron. Hung. IV. 1. 2) »Interea Sigismundus ex Bohemia redux, nam illo ad conflandum exercitum concesserat, miro procerum Hungáriáé consensu rex crentus.« (Pray, dissert. hist. crit. de prior. Auranae.)