Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

ÉS a MAGYAR TEXGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 70í> tartotta a lázadókat, mert Velencze is, persze hogy önző czélból, meg akarta akadályozni, hogy Dalmátia a Horváthyak által nápolyi kézre kerüljön; azonkívül Velencze és Zsigmond között közeledés jött volt létre, és amaz ez időben nagyban elősegitette emennek magyar ügyeit. Ezen viszonyok között nem sikerült Palisznainak tervét keresztülvinni és a királynékat Nápolyba szállítani, mert ama keskeny tengerszoros, mely a novigrádi öblöt a Canale della Montagna és közvetve a tengerrel összeköti, Barbadigo velenczei tengernagy hajóraja által meg volt szállva, melylyel meg nem mérkőzhetett, a szárazföldön pedig a novigrádi vár a királynék párthivei által lett körülvéve és ostromolva. De azért Palisznai korántsem gondolt megadásra, a sereggel közeledő Zsigmondot azon fenyegetéssel riasztotta vissza, miszerint a hatalmában lévő királynékat megöleti, ha tovább folytatja előrenyomulását, és Zsigmond csakugyan visszavonult, mert a szilaj természetű kegyetlen perjel részéről jól tudta, hogy ez nem üres fenyegetés. Nem is volt ám, annak bizonyítékát nem sokára meg is adta Palisznai, legalább részben, mert a mint 1387-i január elején Barbadigo legénységének egy részét partra szállította és a várat ostrommal megrohanni készült. Palisznai az akkor a folytonos izgatottságtól és szenvedéstől már beteg Erzsébet királynét szerencsétlen leánya szemeláttára megfojtotta, és holttestét ledobatta a bástyáról az ostromlók elé! Ezek szállították azután az ily gyászos véget ért nő tetemét Jadrába, hol egy hónap múlva az elébb nevezett templomban örök nyugalomra helyeztetett; az ostrommal pedig szintén fel kellett hagyniuk, nehogy Máriát is hasonló sorsra juttassák, és ezentúl csak Novigrád szoros körülzárására szorítkoztak, hol Mária még majdnem félévig kemény fogságban és lánczra verve sínylődött. Csak lassan tört meg Palisznai makacssága a többi lázadók kudarcza alatt. Nevezetesen Horváthy Jánosnak roszszul ment a dolga; elébb Pozsegában szorongattatott a fiatal Garay által és megadásra kényszerült, azonban megszökött a fogságból és Tvartkóhoz fordult ujabb segítségért, melyet meg is nyervén ismét viszszatért és Pachitel várát, Novigrád közelében, megszállotta; itt azonban most Frangepáni János vette ostrom alá és kiéheztette, ugy hogy másodszor is kapitulálni kellett; kegyelmet csak azon feltétel alatt kapott, hogy becsületszavát lekötötte, miszerint Novigrádba mén és Palisznait a királyné szabadon bocsátására birja. Ezen pressió alatt, és a velenczeiek által mind keményebben szorongatva, Palisznai végre kapitulált, 1387-i junius hó 4-én, és a maga valamint SZÁZADOK. 1896. VIII. FÜZBT. 46