Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

702 JAKAB ELEK. ván: siculusra változtatta át. ezáltal a született nyelv tulajdonságát teljesen eltörölvén (vernaculi verbi idioma prorsus abolens).« De ha állana is a székely szónak Magyarországon a XVI— XVII. században ör, határőr jelentése, lehet-e ennek átalakító és megsemmisítő visszahatása a Szent István idejétől 1595-ig, az ismertetett tanúvallomások évéig, azon túl is a legújabb időkig önálló nemzeti életet élő erdélyi székelység ősi nevére, amit így ismertek és neveztek az Árpád- és vegyes házi királyok, az erdélyi fejedelmek. Izabella királynétól, tehát 1540-től kezdve 150 éven át, ami alatt a kis ország harmadik alkotmányrészes nemzetét a székélek és székélség s nem határőrség tette. Mátyás király 1473-ban a székel népet osztotta lovagok és gyalogok rendére, János Zsigmond a székelek 1562. évi leveretése emlékére építtette Székei-Udvarhelyen a Székel-Támadt várat, I. Rákóczy György a székélek javára ujitotta meg azon ősi nemzeti szabadságot, hogy székéi birtokban a fiskus soha ne örökösödjék. A krónikák, királyi és fejedelmi szabadságlevelek, törvények, országgyűlési jegyzőkönyvek nyolczszáz év óta székel nemzetről, székel ispánról, vitéz székelekröl beszélnek, nem határőrökről s erdőkerülőkről. Az erdélyi székel 1762—63-ig nem volt határőr, tehát nemzeti neve sem lehetett ör és határőr, hanem, mint az ország többi nemesei, a hazát és királyt fegyverrel szolgáló katona (miles) és a korona tagja, nemes (nobilis). Az ország keleti részén fegyverével szerezvén s tulajdonul birván lakóföldét, ha híre jött, hogy ellenség közeledik feléje, visszaverésére a megtámadott szék egész hadereje saját kapitányai alatt védelmére állott ki; nagyobb veszélykor a székely ispán a szomszéd székely székek haderejét, a vajda a vármegyei közel lakó nemességét vitte a szükséges számban segítségül s együtt védték meg a hon határait. Ha a király és fejedelem szólította fegyverre, saját törvényei és ősi szokásai szerint lóval vagy puskával zászló alá ment. Ebben állott a székely népnek katonáskodási s honvédelmi kötelezettsége. Az elébb említett 1762 — 3. évben tétetett határőrré törvény ellenére Csikszék-, Háromszék-, Udvarhelyszékből Bardócz fiuszék lovas és gvalog s Aranyosszék lovas katonanépe, a minek gyászos emlékét a Mádé falvi Vérnap (SIC VLICIDIVM) örökítette meg, s ami 1848-ig tartott. Amint a XVIII—XlX-ik századi erőszakszülte határőrséget az az előtti századok történetébe visszahelyezni s érvényöket rég eltelt múltra nézve vitatni nem lehet: ugy a XVII—XVIII-ik századi regécz- és fyzérvári erdő- és határőröket az erdélyi, saját földjükön élő.