Századok – 1896

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: A magyarok eredete; őshazája és vándorlása - I. közl. 677

A MAGYAROK EREDETE, ŐSHAZÁJA ÉS VÁNDORLÁSAI. 683 Bíborban született Konstantinus császár — a ki 950 tájban írta »De administrando imperio« czimű könyvét — fennmaradt munkáikban mindig turJc néven emlegetik Árpád magyarjait; s ehhez képest az utóbbi Magyarországot Turkianak. azaz Törökországnak, Árpádot pedig »Turkia nagy fejedelméének (^íyccg TovQxlag aQ/iov) nevezi. Sőt már ő előttük Georgius Monachus (a bűnös György barát), — a ki egy, a 842. évig terjedő krónikát írt — a 839. évből, mikor a magyarok a Duna alsó folyása mellett megtámadták a bolgároknak macedóniai foglyait, felváltva turkoi, unnoi (= hun) és ungroi (== ungar) néven emlegeti őket.1) Az a körülmény, hogy ő egyszerre három néven említi a magyarokat, ékesszólóan bizonyítja azt, hogy a későbbi bizánczi írók milyen jól ismerték régebbi történeti irodalmukat; mert éppen az V., VI. és VII. századbeli bizánczi írók voltak azok, a kik az európaiak közül először nevezték a magyarokat ungroi-nak, illetőleg e névnek régibb, teljes alakjával unuguroi, onoguroinak s azt is világosan megmondták róluk, hogy ezek az unnok, vagyis hunnok közül való nép (pl. Agathias és Theophylactus). Végre az sem titok senki előtt sem, hogy a magyar korona alsó részén — melyet Dukász Mihály görög császár küldött I. Géza királyunknak (1074—1077) — ez a felirat olvasható: »Géza Turkia királya« (TuoßiTL, xQccltjg TovQy.iag).2) Másrészről azt is tudjuk, hogy a persa és a Persiában élő arab írók közül — hogy csak a régibbeket említsem — Ibn Boszteh (a ki 913 körűi írta »A nemes drágaságok könyve« czímű munkáját) és Gurde'zi (írt 1051-ben) határozottan azt mondják, hogy a madsar (magy?r), illetőleg — a legrégibb kézirat másolójának gondatlanságából, ki az ajn betű J) Lásd ezt a helyet idézve gr. Kuun Gézánál : Eelatio stb. I. köt. 131—133. — Georgius Monachus munkáját későbben mások az 1143. évig folytatták. Ide vonatkozó tudósításával teljesen egyezik Leo Grammaticus (Szent István kortársa) elbeszélése, a magyaroknak háromféle (turkoi. unnoi, ungroi) megnevezésével együtt. 2) Tudvalevő dolog, hogy Géza király másodszor éppen Bizánczból nősült s második felesége, Szünadéne, Botaneiatesz Nikeforosz híres görög hadvezér leánya volt. Már csak ezen a réven is tudhatták a bizáncziak, hogy Géza a turkok királya. L. Pauler Gyula : A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893. I. 173.