Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Delaville; de Roulx: Cartulaire Général de l’ordre des Hospitaliers de Saint Jean de Jérusalem (1100–1310.) Ism. Kropf Lajos 659

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63 házai eleinte a csehországi nagyp'erjelnek valának alávetve, a dolog természeténél fogva az ezen utóbbi perjelséget érdeklő kézirat-gyűjteményekben is kell adatok után kutatnunk. Igy pl. szerzőnk a következőket emliti. 1. Smitmer kézirat-gyűjteménye a cseh nagy perjelség gyűjteményében Prágában 2. Ugyanannak gyűjteménye a bécsi cs. k. levéltárban egy 14 kötetre rúgó »Coliectanea Historica Austriaca« czím alatt (M. S. 100. fol.) melynek 343 lapra rugó 2. kötete »Diplomatar den Maltheser-Orden ... in Ungarn betreffend. 1165—1790« szerző szerint reánk nézve fontos gyűjteményt képez*); azonkívül a 4. kötetben is találunk (f. 70—271) magyar érdeküeket.2) 3. Schwandtner gyűjteménye »Diplomatarium seu Regesta celeberrimi Ordinis S. Joannis Hierosolyniitani per Bohemiam, Poloniam, Hungáriám, Austriam. Styriam et Carinthiam« a német vitéz-rendnek központi levéltárában Bécsben; s végül 4. a nagy perjelség hivatalos okirat-gyüjteménye Prágában (Armoire D. tiroir LXIX. Ancien Grand prieuré de Hongrie.) A magyar nagy-perjelség irományainak nem kedvezett annyira a szerencse, mint a csehországi nagy-perjelségéinek, melynek hivatalos ügyiratai nagyobb részt még együtt vannak. A magyar nagy-perjelség ügydarabjai úgy látszik, csak a mult század végén kallódtak el, mert Pray még látott egyetmást midőn Dissertatio historico-critica de prioratu Aurctniae czimű művét megirta (Bécs 1773), melyeket Franz Paul von Smitmer a Des Johanniter Ordens Commenthurs (U. o. 1802) szerzője, már nem használt föl, tehát már valószínűleg nem láthatott. Szerző a magyar nagyperjelség történetére vonatkozó adatokat azonkívül a nyomtatott munkákból mint pl. Knauz esztergomi Monumentáiból merítette és Kukuljevics Priorat Vranski-]á.xiük (Zágráb 1886. Különlenyomat a Rad jugoslavenska Akademije 81. és 82. köteteiből) és a magyar akadémia kiadványainak is nagy hasznát vette. Fölhasználta azonkívül persze a régibb forrásokat is. főleg Fejér Codex Diplomaticus-át. és elismerőleg emlékezik a Hevenessi, Garampi, Pray, Batthányi Ignácz erdélyi püspök, Kaprinai, továbbá a gróf Széchényi Ferencz, Jankovics Miklós és Cornides Daniel segélyével vagy részéről összegyűjtött kézirati anyagokról ís, kiknek működéséről Wurtzbach Lexikona nyomán a legtöbb esetben egy-egy rövid vázlatot ad. Azonkívül, ha jól értem, szerző kutatott maga vagy kutat-2) A 4. kötetre nézve azonban Csontosi egészen más valamit ir. L. »A bécsi cs. udvari levéltár hazai vonatkozású kéziratai« czímű czikkét a Magyar Könyvszemlében X. 186. 43*