Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Delaville; de Roulx: Cartulaire Général de l’ordre des Hospitaliers de Saint Jean de Jérusalem (1100–1310.) Ism. Kropf Lajos 659

TÖRTÉNETI IRODALOM. 659 nak megírásával bízatván meg; másrészt pedig az országos kiállításban épült bácskai sokacz ház berendezésével is ő volt elfoglalva. Ezen kettős minőségében bő alkalma nyilt szerzőnek a bácskai sokaczokat a helyszínen hosszabb időn át tanulmányozhatni s ezen tanulmányairól számol be a most megjelent munka, mely bizonyára egyike a legjobb néprajzi tanulmányoknak. Szerző e könyve egyes fejezeteit érdekes sorrendben állította össze. Első helyen szól a mű keletkezéséről s a sokacz néprajzra és történetre vonatkozó előirodalomról. Azután a sokaczok jelenlegi helységeit s azok történeti múltját ismerteti, majd áttér az egyes községek határelnevezéseinek, családainak és a községek népesség-elemeinek tárgyalására. Mindezek igen érdekes fejtegetések, mikhez végül a sokacz életmód, szokások, ruházat és házberendezés pontos leírása járul. A könyvet 22 tábla szép illustratió díszíti, melyek közt legérdekesebbek a vidékszerte híres sokacz nők szép typusu képei, melyek a szerző eredeti fényképfölvételei után készültek. DUDÁS GYULA. Cartulaire Généről ele V Ordre des Hospitaliers de Saint-Jean de Jerusalem (1100 —1310) par J. Delaville le Roulx. Tome I. (1100—1200); folio. — CCXXX és 702 11. Paris, Ernest Leroux 1894. — Ara az első kötetnek 100 frank. Szerző nevét bizonyára ismeri mindenki, ki a lefolyt tizenöt vagy hűsz év folyamában figyelemmel kisérte a Szent-János x) ispotályosok történelmére vonatkozó irodalmat. () már 1883-ban Párisban közzétett egy 8-rét kötetet e tárgyról Les Archives, la Bibliothéque et le Trésor de Vordre de St.-Jean de Jérusalem a Malte czím alatt és már előbb is, és azóta is, több rendbeli dolgozata jelent meg több folyóiratban mint pl. a jBibliothéque de l'école des Chartes, a Mélanges d'archéologie 0 Hunfalvy téved midőn azt irja, hogy »jeruzsálemi ispotályosok« vagy »Sz. Mária ispotályának vitézei,« avagy »német lovagrend vitézei,« mind ugyanazt a vitéz rendet jelentik. Mert a Johanniták is ispotályosok voltak és Jeruzsálem volt főszékkelyük, inig a pogányok onnan ki nem szorították. Jeruzsálemből azután Rhodus szigetére tették át székhelyüket s azért »Rliodusi lovagokénak is nevezték őket. Midőn pedig a XVI. század elején a törökök e szigetet is elfoglalták, a vitézek Málta szigetére telepedtek át s azóta »máltai lovagok«-nak is nevezik őket. Azok a lovagok, kiknek II. András királyunk a Earczaságot adományozta 1211-ben a máriánusok voltak azaz a »német lovagrend«-nek voltak tagjai. Az oláhok története I. 217. •