Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

632 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, viszonyok a királyi családban és a kormányban, sima felület alatt, a feszültség legveszedelmesebb fokát érték el, és a katastrópha elkerülhetlenné vált. Siettette ennek kitörését azon, a királynék udvarán elterjedő hír, hogy Károly egy ujabb palotaforradalmat tervez és nem kevesebben töri a fejét, mint Máriát száműzetésbe vagy fogságba ejteni, Erzsébetet pedig Garayval és több más hívével együtt kivégeztetni. Ezen hír annál is inkább találhatott hitelre, minthogy Károly tudvalevőleg egy pár évvel elébb Johanna királynéval hasonló módon bánt el, tehát a rokongyilkosság eszméje most is könnyen kitelhetett tőle. Erzsébet most feljogosítva tartotta magát ellenfelét megelőzni, és Garayval, valamint Forgácli Balázs pohárnokjával összeesküdött Károly élete ellen. Máriának minden valószínűség szerint nem volt tudomása a merényletről. 1386. február hó 6-án Erzsébet magához kérette Károlyt egy fontos tanácskozás ürügye alatt, Károly meg is jelent, Alberico testőrparancsnoka és egy pár fegyveres kíséretében, ez utóbbiakat azonban Erzsébet kérelmére megint eltávolította, és egymaga maradt. Tanácskozás alatt Forgách hirtelen fokost emel, Károly kardot ránt és megsebzi Forgáchot, azonban csakhamar bezúzott koponyával földre szédül, egyidejűleg Garay emberei megrohanják Albericot és fegyvereseit, és kiverik a várból. És most, mihelyt a rémhír a városban elterjed, valami váratlan, megfoghatatlan történik: a nép, az utcza, mely még hat héttel elébb a királynék ellen zúgolódott és tüntetett, örömriadásba tör ki és élteti Máriát, dühösen neki esik az olaszoknak, a horvátoknak, ütlegeli, fosztogatja, öldökli őket, Palisznai, Horváthy és Alberico kénytelenek nem csak a várat, de a várost is sietve elhagyni, sőt maguknak a felbőszült népen keresztül karddal utat vágni. Talán még különösebb, hogy a főurak, a püspökök, a nemesek közül egyetlen egy hang sem emelkedik a szerencsétlen király mellett, ki halálra sebesítve most Visegrádra vitetik, és ott pár nap múlva elhagyottan, fogságban minden orvosi segély nélkül kiadja lelkét. Igaz, hogy Károly rossz módon jutott a trónra, de a főurak maguk segítették oda fel, és azóta nem történt volt semmi, mi a dolog lényegén változtatott volna, rövid uralkodása nincs megjelölve egyetlen olyan tény által, mely őt népszerűtlenné tehette, vagy megmutatta volna, hogy benne csalatkoztak. Nem bántott meg senkit, nem éreztette meg hatalmát vagy haragját még senkivel; meglehet, hogy voltak titkos tervei, de ezek még nem kerülhettek napvilágra, még nem voltak kézzelfoghatók. Minden bűne — és tagadhatatlanul sok volt — őt még a koronázás előtti időből nyomta, és mindeddig nem képezett akadályt, hogy lelkesedve