Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 62.3 ne sorakozzanak körülötte. És most, hogy egy lelketlen orvtámadásnak áldozatul esett, minden magyar híve, barátja elfordult tőle, egyetlen egy sem érdeklődött sorsáért, közönynyel hagyták pusztulni magányos tömlöczében, sőt, mintha misem történt volna, mind magától visszatért az előbbi kerékvágásba, és Károly alig hatheti királysága egy azonnal elfelejtett, szóra sem érdemes epizód maradt! Bizony, sötét lap ez a magyar történetben, mely a kornak általános politikai és egyéni erkölcsét szomorú világításban tünteti fel. és egyszersmind egy nehezen feloldható talánya a néppsychologiának. A mód, melylyel a királynék udvara a bitorlótól megszabadult, nem csak visszataszító, de roppant politikai hibát is rejt magában. Rá illene Talleyrand-nak Napoleonhoz intézett ismert szava: »c'est pire qu'un crime. c:est une faute.« És ezen hiba elkövetése alól már nem lehet Garayt felmenteni. Ha már nem átallotta a királyt elpusztítani, akkor azokat is kellett volna eltipornia, kiknek kezében ez tulajdonképen csak koronás báb volt: a Horváthyakat. De azokkal már mit sem törődött, alattomos diadalát élvezvén. Ugy mint pár héttel elébb megmagyarázhatlan tétlenségben Károly seregének a legkisebb akadályt sem gördítette útjába, és azt egész nyugodtan Budára jönni hagyta, így most sem gátolta Palisznai és Horváthy menekülését, és hagyta őket futni haza Horvátországba és Dalmátiába, minden üldözés, minden egyébb intézkedés nélkül, egész nyugodtan. Ha arra számított, hogy ezek most nagy ijedtségükben már moczczanni sem fognak merni, akkor keserűen csalódott. Habár a Horváthyak szerepe Magyarországban egyelőre végig volt játszva, mégis előrelátható volt, miszerint azok, haza érkezvén, képesek lesznek antaeus-i erőt kifejteni. És hatalmas fegyvert hoztak a Horváthyak magukkal Budáról, az orgyilkosság mocskát, mely az ezelőtt szeplőtelen legitim királyság czimerét beszennyezte. GR. WILCZEK EDE.