Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

628 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, perio, Dancarollo, Franzalanca és Milesics,) elfogatta és kivé geztette, a polgárokat pedig újonnan ünnepélyesen meghódol" tatta a királynéknak. Ellenben meghiúsúlt Tamás bán minden törekvése, a főurakkal megalkudni, annyival is inkább, minthogy egyrészt az udvartól, mely most csakis a lengyel ügyekért érdeklődött, nem részesült kellő támogatásban, másrészt, mert a visszatért Palisznai szilaj gyűlöletében a pártütés új erőt nyert. Időközben a magyar hajóraj, mely Károlyt támogatta Lajos ellenkirálylyal való harczában, még mindég működött az apuliai és dalmát partokon; és habár ezen inkább portyázásból álló tengeri hadjáratban nagyobb döntő ütközetek nem földúltak elő, mégis emlitésre méltó a következő érdekes mozzanat.1) 1384 elején Griorgi Matteo ragusai tengernagy elfogott egy Lajos-párti hajót, mely tele volt franczia nemesekkel. A franczia király, VI. Károly, a foglyokért százezer arany váltságdíjat ajánlott fel Ragusa városának, ez azonban az ügyet Erzsébet és Mária királynékhoz utalta, kik akkor tengervidéki útjukról hazatérvén, épen Pozsegában időztek. Az ügy úgy lett elintézve, a ragusai tanács kívánságára, hogy a foglyok minden váltságdíj nélkül szabadon bocsájtattak, ellenben a ragusai kereskedelem javára Francziaországban külön kedvezmények engedélyeztettek. Ezen eset felette jellemző a ragusaiak életrevalóságára. Beh kár, hogy ezen derék, lovagias vállalkozó és a mellett fortélyos népnek oly hamar kellett Magyarországtól elszakadnia! Mily pompás támpont lehetett volna Ragusa az ő életrevaló, bátor, szorgalmas és gazdag lakosságával a magyar tengerhatalom fejlesztésére! Míg Nápolyban a két vetélytárs harcza tartott, addig a magyar tengervidéki Durazzó-párt is kénytelen volt inkább várakozó állást elfoglalni; de 1384 vége felé Anjou Lajos ellenkirály meghalt, és a nápolyi nép, mely már megsokalta a liosszu trónviszályt, egyhangúlag Károlyt ismerte el királynak. Most már a Horváthyak is szabadabban mozoghattak, minthogy a főok, mely Károlyt a magyar korona elfogadásában gátolta, elesett, és feltehető volt, hogy ez most hajlandó lesz erélyesebben fellépni. Az 1385-i év nyarán Horváthy Pál zágrábi püspök, mint a párt követe, zarándoklat ürügye alatt hajóra szállt, (és pedig egy Velencze által neki átengedett gályára), de nem a Szentföldre evezett, hanem egyenesen Nápolyba, hol Károly királyt egész Magyarország nevében (!) megkínálta a magyar koronával. Tagadhatatlan ugyan, hogy az összeesküvés időközben Magyarországra is átcsapott volt,2) Fessler, Geschichte der Ungar nund ihrer Landsassen, VI. Buch. III. 2) »Mirum, quam late factio brevi tempore propagata sit. plerique