Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 62.3 minthogy itt az elégedetlenség a regenskirályné kicsinyes cselszövéseivel és Garay kényuralmával mind nagyobb mérveket öltött, de azért Pál püspök más megbizást mint a Horváthycsaládét mégis nehezen hozhatott. Károly azonban avval is beérte, nejének heves tiltakozása daczára elvállalta a kalandos merészletet és nagynehezen csak annyiban engedett Margit könnyeinek, hogy elállt azon szándékától, miszerint 9 éves Hát Lászlót is magával vigye Magyarországba, (több történetíró azt véli, hogy Károly szándéka volt fiát a magyar trónra ültetni, maga pedig nápolyi birodalmába visszatérni.) Károlynak akkoriban épen 14 hajója horgonyozott a barletta-i kikötőben, alighanem többnyire magyar tengerparti, tehát a zágrábi püspök és több olasz főúr kíséretében Barlettába ment, hajóra szállt és útját a magyar partnak vette, de sereg nélkül és csak két gályával. Szeptember hó 12-én kikötött Zengben, (Segniában.) Thuróczy állítása szerint az ottani lakosság kitörő örömmel fogadta volna; megvallom, hogy abban kételkedem. Jádra, Spalató és msg több tengerváros erélyesen tiltakozott Károly ellen, és kijelentette, hogy Mária csak »akadályozva« van a királyi teendők végzésében, jogszerint azonban valódi király, és hogy Károlyt uralkodónak el nem ismeri. Mért tett volna épen Zeng városának közönsége kivételt, azon városé, mely a királynéhoz hü Frangepáni gróf specialis hatalomkörébe esett? Azonkívül látjuk, hogy Károly talpa alatt égett -a tengerparti föld, mert sietett azt elhagyni és ideiglenes udvarát Zágrábba áttenni, hol sokkal biztosabban érezhette magát a Horváthyak székhelyén, és honnét azután ágenseit szerteszét küldte egész Magyarországba. Károly partraszállásának híre nagy ijedelmet okozott Budán, és Erzsébet most már siettette leányának férjhezmenetelét, hogy a férfinak férfit állíthasson szembe. Eddig kevés jó indulattal viseltetett leendő veje Zsigmond iránt, sőt igyekezett volt az eljegyzést semmivé tenni és Máriát a franczia király testvérével, az Orleáns-i herczeggel eljegyezni; most azonban hogy a veszedelem közeledett, nagy sietséggel elküldött Prágába a 16 éves Zsigmondért, kinek már november hó 1-én Budán odaadta leányát. A koronát azonban Zsigmond avval még nem nyerte el, mert az udvar ellenezte megkoronáztatását, és így az »ország gyámja« (regni Hungáriáé tutor) czimével kellett beérnie. De még ezen utóbbi czím jogosultságát enim procerum non Croatiae solum et Sclavoniae, sed Hungáriáé etiam quadam veluti contagione afflati in seditiosorum ad Joannis partes concesserant, et Carolum reginis frustra obnitentibus Albae regiae corona insigniri fecere.< (Pray, Dissertatio historico-critica de prioratu Auranae.) SZÁZADOK. 1896. VII. FÜZET. 41