Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 62.3 és nyugalom állott volt be, liogy a tengervárosok háboríttatlan kereskedés által újra felvirágoztak és gyarapodtak, és lakosságuk megelégedett volt, és hogy a nagyurak hatalmaskodásának vége lett vetve, miután mindannyian a nagy uralkodó imponáló és amellett szeretetreméltó egyénisége előtt meghajoltak. Halálának liire most mintegy visszahatást keltett a megfékezett kedélyekben, és az egy ideig elnyomott, de ki nem irtott pártütési szellem egyszerre megint fellobbant. Különösen bántotta a horvát-dalmát nagyurakat, hogy a trónöröklés ügyében meg nem kérdeztettek, hanem egyidejűleg a gyászhirrel már Mária megkoronáztatásáról is értesültek, ennek következtében sokan voltak, kik ez utóbbit magukra nézve nem tartották kötelezőnek. A zord természetű és csakis a physikai erőt elismerő partvidékieknek a gyermekkirályné és a nőuralom már épenséggel nem tetszett, de még az sem tetszett nekik, hogy a tényleges uralkodó, a nádor, földiük volt, mert e szerencsefi fényes pályafutása és mostani majdnem korlátlan hatalma a legnagyobb mértékben ébresztette fel egy másik partvidéki parvenücsalád, a Horváthy-ak irigységét és daczát. E névvel idáig még nem találkoztunk; a partvidéki nagyúri családok, a Frangepanik, Subichok, Gussichok, ÜSTilipicsek sat. között nem foglal helyet; és egyszerre, mintegy varázsütésre, a legnagyobb fényben ragyog előttünk. Mikép magyarázható e meglepő jelenség? A Horváthy (vagy Palisznai), család eddig egész ismeretlen és szegény volt, még nemességéhez is kétely fér; és csak Lajos király uralmának utolsó idejében vergődött hirtelen nagy jelentőségre és hatalomra, minthogy több tagja majdnem egyszerre magas és befolyásos állásban tűnik fel előttünk: Palisznai János, 1381 óta vránai perjel, és ennek két unokaöccse Horváthy (vagy Hericart) János 1382-ben szlávoniai bán, és Horváthy Pál, 1379 óta zágrábi püspök. Nem csoda, hogy a Horváthy-ak ezen hirtelen emelkedése sok mendemondára adott alkalmat, és hogy híre járt, miszerint •ereikben az Anjou-k vére folyik. János bánról p. o. beszélték, hogy Lajos gravinai herczeg törvénytelen fia, és a szerint III. Károly nápolyi király féltestvére; és János perjelt illetőleg sem valószínűtlen egy hasonlóféle magas leszármazás, mert különben nehezen volna magyarázható, hogy mikép jutott e magas rangra. Vrána ugyanis (Lajos által 1345-ben a Sz. Jánosrendnek adományozva és perjelségi rangra emelve,) a Jánosvitézek magyarhoni főhelye volt, perjele pedig, nagy hatalommal, fényes állással és sokféle kiváltsággal felruházva, a rendnek magyarhoni főnöke. A Jánosvitézek, alapszabályaik