Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

606 JAKAB ELEK. SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. László, II. Endre. IV. Béla, V. István ; ott is laktak, némelyik királyi udvart tartott, az adományozás királyi jogával élt — a harczokban és uralkodói teendőik végzése alatt tehát elég alkalmuk volt a székelyek katonai bátorságát, ezeknek a háborúk színhelyét s az osztrák határtartományokat megismerni. A királyokat az ország védelme s határainak kiterjesztése, a székelyeket a haza védelmének kötelességén kívül a hadi zsákmány reménye indíthatta e táborozásokban való részvételre. A királyok maguk is sokszor jelen voltak a harczokban, ez-az adománylevelek indokolásából látszik; ismerték a különböző hadcsapatok katonai éitékét, igen a székelyekét is. Úgy látszik, hogy főleg IV. Béla országa nyugati határain a tatárjárás után pusztán maradt várak, faluk és helységek benépesítése s a királyi várvédelem gyarapítása végett, a már létezőkhöz, a belső Székelyföldről hívott és telepített székelyeket; lehet, hogy azok is vesztett csaták után — a mint az lenni szokott — a községekben itt-ott élő székely atyafiakhoz húzódtak s megtelepedtek, vagy a királyi várföldekből lakhelyet és birtokot kaptak, katonai szolgálat kötelezettségével, őket százakba, hadnagyságck alá osztották, nekik az erdélyihez hasonlókatonai szervezetet adtak, s legfelsőbb tisztjök egy, a király által kinevezett székely ispán volt. Ily telepek lehettek a fennemlített Bolerázon, Morva-Szent-Jánoson, Székelyfalván, Detrekő-Váralján s a köztudatból kiveszett több más helyeken. Az általam felhozott tényekből s hagyományos emlékekből s Szabó Károly említett műve oklevél-adataiból látszik, hogy a Fejérhegységben létezett váraknak is ily őrségei voltak. A vár-rendszer megszűnése s az Árpád-ház kihalása utáni válságos harczok a székely telepeket is eltemették. Azt, hogy az őrtelepekből többet s nagyobb bizonyossággal nem ismerünk, hogy szervezetöket és régi alakjukat, a vág-völgyi székely ispán jogkörét nem tudjuk, a hatósága alatt volt fegyveres nép számát illető adatok elpusztúltak, s az ott király nemeseiként katonáskodott székelység legtöbb helyen csak mint sejtelem él, egyedül Vágán maradt fenn rá ismerhetőleg, sajnálhatjuk, nyomozhatjuk tovább is, de most világosságra derítni nem tudjuk. Azonban nagyobb érdeklődés, és az ottani értelmiség részéről a községekben és létező levéltárakban való huzamosabb kutatás tán később napfényre hoz oly adatokat, a melyek előttem, átutazó előtt rejtve maradtak. Az írói véleményekről tüzetesen hátrább szólok. JAKAB ELEK.