Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. 589 ségben gazdag népdalai, meséi és balladái. De nagyobb szenvedélyek kifejezésére nincs benne elég erő, ezért bősköltemény írására nem lenne alkalmas. Igen becsesek Pintér Sándor Népmeséről írt Tanulmánya és XIII Eredeti Palócz Meséi (Losoncz, J 891.); Istvánffy Gyula Palócz Meséi (kiadta 1890. Liptó-Szt-Miklóson) s a palócz szokásokat tárgyaló dolgozatai. Népdalaik szerelmi, katonai, tréfás, néha kissé betyáros tárgyúak. Balladáikon látszik Kriza székely őskori balladáinak hatása; s bárha Pap Gyula önálló Palócz Népkölteményei (1865. Sárospatak) s Pintér Népdalgyűjteménye (említett Népismerteid Tanulmánya 46 — 60 lapjain) a költői felfogás mélysége s a kidolgozás művészi volta tekintetében Kriza balladái színvonaláig nem emelkednek, mégis népköltészeti irodalmunkat gazdagítják s közfigyelmet érdemelnek. A székely és palócz költői érzületű nép; amaz komoly, mélabüs és mély, ez élénk, humoros és könnyed. Mindkettő népköltészete érdekes sajátságokkal bir, mese-világa gazdag. A miket eddig íróik közzétettek, a néplélek mély és komoly érzelmeit kifejező költői termékek. Egyebekben is sok bennök a rokon vonás. Székely és palócz szeret gúnyolódni, de gúnyoltatni nem. A palócz, bár maga is szereti az áldomást, áldomásozó bíráját áldomás-bírónak, a mindig mogorva plébánost eczettel keresztéltnek nevezte el. A székely a szegény nemest félsarkantyús nemes embernek, a fülét télen hideg ellen selyem borítékkal védő bárót füles bárónak gúnyolja. Mindkettő büszke arra, hogy palócz és székely. Egy alapos ismerőjük onnan származtatta előttem a palócz büszkeséget, mert a nép jól megtermett és egészséges, az asszonynépség szép, viseletök régies, festői, a férfiak ügyes lovasok, hajdan leghíresebb volt a palócz bandérium, Mátyás király fekete serge előcsapatait ők tették. Arra a kérdésemre: miben fejeződik ki az igaz palócz jellem az egyénnél, a községi és társadalmi életben? úgy felelt: palócz ember typusa tiszta magyar, középtermetű, homloka magas, orra hajlott, szemei mandolametszésűek, pofacsontja kiálló, bajúsza nyírott, arcza kiborotvált, széles vállú és mellű, tekintete szelid, bizalomgerjesztő, maga vendégszerető, okos észjárású, de hirtelen haragú s verekedni képesr késelő természetű; a közéletben rendszerető, a tanácskozásban előrelátó, hosszan tanakodik s lassan határoz, ügyleteit áldomással végzi; a társadalmi életben önérzetes, jogtisztelő s jogvédő, szolgának senki előtt nem érzi magát; szeret enni, inni, mulatni, tánczolni. A palócz büszkeségről egy adoma maradt