Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Pierling: La Russie et le de Saint-Siége. Ism. Kropf Lajos 556

538 TÖRTÉNETI IRODALOM. böző olasz levéltárakban és az általa fölhasznált nyomtatott könyvek jegyzéke, ámbár nem teljes, mintegy kétszázra rűg. Föltűnő az, hogy szerző nem találta szükségesnek vagy talán lehetségesnek a bécsi, lengyel és orosz levéltárakat kutatásainak körébe vonni. Az idézett kéziratok közt egy reánk nézve kiváló érdekkel bir t. i. Possevino Antal jezsuita, a Missio Moscovitica1

) szerzőjének La Transilvania czímű, nálunk úgy látszik,ismeretlen, kézirata Pierling magán-gyűjteményében.2) Ámbár meg kell engednünk szerzőnek, hogy igyekezik részrehajlatlan történetet irni s hogy megvan nála a jó akarat és a kellő készültség is: — az emberi gyarlóság ellen nincs a kertben sem fű, sem fa, sem gyökér. Idejárul a szerzőnek az a rossz szokása, hogy az események sorrendjét rettentően összezavarja. Elbeszél valamit s azután a távol jövőből, a jóval később történt dolgokból kap ki valami mást, úgy, hogy mind úntalan azon benyomást teszi az emberre, mintha megbotlott volna a chronologiában. Pedig dehogy botlott meg. Ez csak az ő modora. Így pl. egy fejezetnek (»Une mystification diplomatique«), élére oda teszi a két dátumot 1547—1553 s ebből a be nem avatott olvasó persze azt gyanítaná, hogy az említett hét évbe tartozó eseményeket mesélendi el neki az író. A fejezet befejezésénél azután fölemlíti Kazánnak az oroszok általi bevételét 1552-ben s nyomban utána azt állítja, hogy Rettenetes Iván megfélemlítve Báthory István lengyel király fegyvereinek sikerétől, XIII. Gergely pápa közbenjárását Mrendi ki a béke helyreállítására. A nélkül tehát, hogy kellően intené az olvasót, egy rövidke mondatban, kerek számban majdnem 30 évet ugrott át szerző az elbeszélésben. Hogy ki volt Báthory István, azt szerző egy későbbi fejezetben magyarázza meg. Hogy Rettenetes Iván mily körülmények közt folyamodott a pápához a béke ügyében, azt az olvasó szintén csak a kötet végén tudja meg. Megesik továbbá néha az is, hogy az iró a történelmi hűséget föláldozza a rhetorikai hatás kedvéért, mint pl. midőn leírja, hogy midőn Báthory István Lengyelországba érkezett, egyszerű, »majdnem szegény« ruházatának láttára a gőgös lengyel urak gúnymosolyra fakadtak; különösen midőn leöltve lábáról a pánczélt azt vették észre, hogy — horribile dictu ! — az új király czipője lyukas volt, tehát valószínűleg elnyűtte a ') Megjelent eredetileg Rómában 1584-ben az Annuae litterae Societatis Jesu gyűjteményben Valtrini kiadásában. Újabban (1882-ben) Pierling jegyzeteivel Párisban mint a »Bibi. Slave Elzévir.« 4 kötete. 9) Mint tagtársunk, dr. Kvacsala magán levélben értesít, б Pierling egy ismerősétől úgy hallotta, hogy a kéziratot tulajdonosa ki szándékozik adni.